Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

4. füzet - IV. Kolin László: Az ivóvíz ózonos kezelése

Az ivóvíz ózonos kezelése 465 5. ábra. A levegő abszolút nedvességtartalmának befolyása az ózontermelésre Thorp és Armstrong kísérletei szerint [1]. Kísérletük azt adta, hogy 1 kg levegőben max. 1 g víztartalom engedhető meg. Az 5. ábrán látható görbék mutatják, hogy a különböző ózonfejlesztő készülékekhez tartozó görbék ugyanott mennek át vízszintesbe, s az 1 g H

20/1 kg levegő alatti nedvességtartalom már nem befolyásolja az ózonkihozatalt. Természetesen ennél az 1 g H

20/1 kg levegő elméleti értéknél igyekeznek jobb értékkel dolgozni az üzem során elérni kívánt ózonkoncentrációhoz szükséges biztonság miatt. Általában legalább 0,5 g H

20/1 kg levegő nedvességtartalmat szokásos előírni. A gyakorlatban a levegőt három különböző módszerrel szárítják: a) Adszorbeáló anyagok útján, mint pl.: kalcium-klorid, szilikagél, karbagél stb. Ezeket telítődés után regenerálni kell. b) A levegő túlhűtése útján, amikor is minden hőfokhoz a levegő egy adott nedvességtartalma tartozik, a többi lecsapódik. így pl. —18 C°-ig való hűtésnél (harmatpontnál) a levegőben még megmaradó nedvességtartalom 0,75 g H

20/ levegő m

3 c) A levegő komprimálása és hűtése után ugyancsak a víztartalom kicsapódik. Fenti eljárásokat természetesen kombinációkban is lehet alkalmazni, amikor is pl. bizonyos mértékű előhűtés után a levegő nedvességtartalmának egyrésze lecsapódik, a többit pedig abszorbeáló anyagon való átvezetés útján vonják ki a levegőből. Végeztek kísérletet az ózonfejlesztő berendezésbe táplált levegő előszárításának teljes elhagyására is. Abból a meggondolásból indultak ki, hogy a levegőszárításra használt energiát több elektróda táplálására fordítják, s ezáltal a nedves levegő felhasználásából eredő rosszabb fajlagos ózonkihozatalt több ózontermelő cső beállításával pótolják. A svájci Blatter cég (Basel) állított elő ilyen ózonfejlesztő berendezést [1], mely közvetlenül a szabadból ill. abból a helyiségből szívott be levegőt, melyben a berendezést felállították. A kísérlet nagymennyiségű és nagykoncentrációjú ózont előállító berendezések esetében negatív eredménnyel járt, nedves levegő felhasználásával az ózonkoncentráció erősen csökkent, s az elmaradó szárítás energiamennyisége nem tudta fedezni a hiányzó ózon előállításának energiaigényét. Használható ez az eljárás kisebb 1 g 0

3/óra teljesítmény alatt dolgozó berendezések esetében, de ezek csak kisebb vagy nagyobb helyiségek, előadótermek stb. levegőjének tisztántartását célozzák. Meg kell még említeni, hogy az ózonfejlesztő berendezés teljesítménye szempontjából lényeges a levegő pormentessége, valamint a berendezésen átáramló levegő mennyisége is. Az adott ózonfejlesztő berendezés optimális működéséhez szükséges levegőt légkompresszor szállítja az ózoncsövekre. Minden ózonfejlesztő berendezéshez tartozik egy bizonyos levegőmennyiség, amely mellett a berendezés a leggazdaságosabban dolgozik, azaz az ózonkihozatal a legnagyobb. Ennél kisebb