Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)
4. füzet - IV. Kolin László: Az ivóvíz ózonos kezelése
444 Kolin László 2. Az ózon és előállítása Az ózon (O3) az oxigénnek (0 2) három atomos változata, kékes színű, labilis állapotú gáz [7, 8. 9, 10]. A levegő oxigénjéből enerigahozzávezetés mellett keletkezhet. Ez az energiahozzávezetés rendszerint elektromos áramból származik. Ezért érezhető a jellegzetes ózon szag közeli villámlás esetén és elektromos szikrázással dolgozó gépek, kvarclámpák mellett. Az ózon a szabad levegőben csak igen kis mennyiségben fordul elő, jelenléte azonban a levegőben nagyon fontos, mert az ózon pusztítja el a levegőben levő baktériumokat, s az ózon nyeli el a nap ultraibolya sugárzásának káros , részét. Az ózon molekula a harmadik oxigén atomot könnyen leadja, s ez a szabad oxigén „in statu nascendi" sokkal erősebb oxidálószer mint pl. a klór. Ennek következtében nemcsak az az előnye az ózonnak, hogy az általa elérhető csírátlanításhoz szükséges idő lényegesen rövidebb mint a klórnál, hanem főleg az, hogy olyan vegyületeket is képes szétroncsolni, melyeket a klór nem képes. Itt jelentkezik az ózon nagy felhasználási lehetősége, hogy a vízben taláható fenolokai is szétroncsolja és ezáltal meggátolja a kellemetlen szagok és mellékízek keletkezését. Jellegzetes hatása az ózonnak, hogy az általa kezelt víz enyhén kékes színt kap, s ezáltal a friss, tiszta forrásvízhez válik hasonlóvá. Ahhoz, hogy az ózont fertőtlenítésre felhasználhassák, ózonfejlesztő berendezésekben nagy ózonkoncentrációjú levegőt kell előállítani. Bár a különböző rendszerű ózonfejlesztő berendezések szerkezetileg olykor lényegesen eltérnek egymástól, alapelvük ugyanaz. [1]. Két elektródára nagyfeszültségű áramot bocsátanak, de közöttük a gyors kisülést üveg dielektrikummal megakadályozzák. Ilyen módon lassú, szikra nélküli kisülés j ön létre és a kisülési térben áramoltatott levegőben ózon keletkezik. A kisülés közben felmelegedő elektródák hűtését vízzel vagy olajjal oldják meg. Számos külföldi cég foglalkozik ózonfejlesztő berendezések gyártásával. Ezek közül a legismertebbek: Nyugatnémetországban: Siemens, Bran és Lübbe (Hamburg), Gebr. Herrmann (Köln), Chlorator G. m. b. H. (Grötzingen). Franciaországban: Degrémont (Paris), Companie des Eaux et de l'Ozone. Svájcban: Blatter (Basel), . USA-ban: Welsbach (Philadelphia). Kialakítás szempontjából az ózonfejlesztő berendezéseket két csoportra oszthatjuk: a csöves készülékek (általában a Van der Made f. szabadalom alapján készülnek) és a lemezes készülékek (általában az M. P. Otto f. szabadalom alapján készülnek). Mindkét típusnak számos előnye és hátránya van, s a követelmények, valamint a helyi adottságok dönthetik el, hogy melyik típust alkalmazzák. A lemezes készülékeknek pl. előnyéül tudják be, hogy az üveglemezek törés esetén könnyebben pótolhatók, hátrányuk viszont, hogy általában csak atmoszférikus nyomáson szolgáltatják az ózonos levegőt. Az 1. ábrán látható Siemens-féle ózonfejlesztő berendezés fémházba helyezett 2 db koncentrikus üvegcsőből áll. A belső üvegcsövön belül, és a külső üvegcsövön kívül víz van. A két vízréteg alkotja az elektródát, s a két üvegcső között van a lassú kisülés és ebben a térben áramlik a levegő. A külső víz egyben hűtővíz is, azt állandóan cserélik.
