Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

4. füzet - III. Bogárdi István-Perényi Károly: Műanyagtömlők alkalmazása az öntözésben

428 BogárcLi I.—Perényi К. Ellenáll az ultraibolya sugárzásnak és egyéb kémiai hatásoknak is. így az öntözővízbe műtrágyát, vagy istállótrágyát is lehet adagolni. 100, 150, 200, 250, 300 mm-es átmérővel 14 és 18 m-es hosszban készül. A csővezeték feltekerhető és egy tekercset egy ember könnyen elbír. A csővezeték Y elágazását is műanyag tömlőből készítik. Szakadás esetén általában autógumi ragasztóval javítják. A csövek áthelyezésénél nem szükséges szétszerelés, mert 0,5 tonnás kocsival 600—800 m csővezeték új helyre áthúzható. Különleges vízkivezetést alkalmaznak az eróziós hatás csökkentésére [19]. Ez kb. 0,5 m hosszú polietilénből, vagy egyéb műanyagból készült és a kiágazó lyuk átmérőjével megegyező méretű csőtoldat, amely a vizet a csővezetékből közvetlenül a barázdába vezeti és így a kiömlő víz dinamikus hatását csökkenti. Hátránya viszont, hogy a cső feltekerése és letekerése nehézkes, mert a toldalékok akadályozzák. III. Л HAZAI VIZSGÁLATOK A hazai gyártási nehézségek miatt kísérleteinket 1962-ben 200 és 300 mm 0-jű olasz polietilén tömlőkkel végeztük („plastocanale"), amely mint már az előzőekben ismertettük, kis falvastagsággal, a felületi öntözés igényeinek megfelelően készül (0,6 mm). Felhasználás előtt meghatároztuk a tömlők kezdőszilárdságát. 1 m-es darabokat vágtunk le és a robbantási nyomást kézi működtetésű dugattyús szivattyúval állítottuk elő. Több mérés eredménye azt mutatta, hogy a 200 mm 0-nél 1,1 att, 300 mm 0-nél 0,7 att nyomásnál megy tönkre. Ez cr = 180, illetve 190 kg/cm

2-nek felel meg.

2 Az öntözési üzemben tartós (2—3 hetes) használatnál az 200 mm 0-jű tömlő 0,35 att-nál, a 300 mm 0-jű pedig 0,25 att-nál ment tönkre. Ez is igazolja a polietilénnek — az előzőekben ismertetett — szilárdságcsökkenését. 1. A vízkivételi nyílások készítése A műanyagtömlők alkalmazásának célja, hogy az ideiglenes csatornák létesítését elkerüljük, fgy csökken a munkaerőfelhasználás, a vízveszteség és vízkivételi szerelvényekre sincs szükség. A barázdatávolságban szükséges vízkivételeket a tömlő palástján elhelyezett lyukakkal oldják meg. Esetünkben 70 cm-es barázdatávolsággal dolgoztunk. A lyukakat a kiszakadás megakadályozása végett a már említett erősítő betétekkel láttuk el. A fehér polietilénből készült, lyukerősítőnek kettős fala van és úgy kell egy lyukasztószerszámmal kiképzett nyílásba helyezni, hogy a nagyobb átmérőjű körgyűrű rész kerüljön belülre (15. ábra). Az egy barázdára jutó, kedvező 1 — 1,5 l/s vízhozamnak üzemi nyomás mellett 26—30 mm 0-jű nyílás felel meg. Öntözés közben előfordulhat, hogy egyes lyukakat el kell zárni. Ez megoldható az előbbiekben ismertetett lyukbetétekhez hasonló ún. vakbetétekkel. Ennek is két körgyűrű felülete van és ugyanúgy a 2 A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1961. évi mérésénél a magyar kísérleti tömlő szilárdsága a = 80 kg/cm' volt. Az irodalmi adatok szerint az átlagos polietilén tömlő szilárdsága 120 — 150 kg/cm

1. A Pirelli és a magyar kísérleti tömlőre vonatkozó kiugró értékeket az anyagi minőséggel és a viszonylag kevés számú méréssel magyarázhatjuk.