Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

4. füzet - I. Lászlóffy Woldemár: Bogdánfy Ödön

BOGDÄNFY ÖDÖN születésének századik évfordulójára DR. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR 1 Erdély szülötte volt. 1863. december 18-án Tordán látta meg a napvilágot, ahol édesatyja, Bogdánfy Dániel, a helybeli szeszgyárat és a közeli Aranyos­polyánán levő vízimalmot üzemelő „Székely Elek és társai" cég egyik tulajdonosa­ként élt. Ez a malom, amelynek minden árvíz után javításra szoruló rőzsegátja szinte állandó beszédtárgya és gondja volt a népes családnak, ha tudat alatt is, de bizonyosan szerepet játszott abban, hogy Ödönből — a hét közül a hatodik gyermekből —, a vízierő-hasznosítás hazai előharcosa lett. Valószínű, hogy a műszaki pálya iránti érdeklődés korán felébredt benne, hiszen az elemi után reál­iskolában folytatta tanulmányait, — bár a választást családi körülmények is befolyásolták: egyik nővérének a férje a dévai reáliskolában tanárkodott. Dévá­ról Nagyváradon át a budapesti műegyetemre vezetett az ifjú Bogdánfy Ödön útja. Itt szerezte meg 1885-ben, kitűnő minősítéssel, a mérnöki oklevelet. Kezdetben vasútépítő tevékenységet folytatott Arad megyében, majd a mezőhegyesi Élővízcsatorna építésében vett részt. Ezen a réven került kapcsolatba a fiatal és gyors fejlődésben levő kultúrmérnöki intézménnyel, amely szűkebb hazájában, Erdélyben kínált részére sokatigérő munkaterületet. 1890-ben lépett a kolozsvári kultúrmérnöki hivatal szolgálatába, amelynek körzetébe esett mind szülővárosa, mind diákéveinek színhelye, ahol 1667-ig követhetően, — amikor bizonyos Bogdán György és fiai, a harcmezőn szerzett édremeikért Apafi Mihály fejedelemtől nemességet kaptak ,— minden őse élt, és ahol olyan ismerős muzsi­kával köszöntötte az Aranyos, a Maros és a Kis-Szamos. A kultúrmérnöki munka fáradságát azonban nem soká bírta a szervezete. Tüdőbajt kapott, és egy tüdővérzés után a nyugodtabb életet ígérő Vízrajzi Osztályhoz kérte beosztását. így került 30 éves korában, 1893-ban, Budapestre. A változás sorsdöntő jelentőségű volt. Hiszen az új munkahely a vízügyi szol­gálat tudományos központja, amely nemcsak lehetőséget nyújt a fejlődésre, hanem egyenesen kötelességgé teszi a tudomány művelését. Az áthelyezés tehát, ugyanakkor amikor a felettesek értékelésének kifejezője, egy tudományos pálya kezdetét is jelenti. 1 Dr. Lászlóffy Woldemár, a müsz. tud. doktora, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tudományos osztályvezetője, Budapest. A tanulmány a Magyar Tudományos Akadémián 1963. december 18-án, mint emlékbeszéd hangzott el. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom