Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

3. füzet - V. Ismertetések

Kontur Gy.: A Pichegu szivattyútelep 391 után az összes szivattyú bekapcsolására. Az A T„ és N 3 víznívónál viszont automatiku­san kikapcsolja, illelve bekapcsolja az л + 1-ik szivattyút. Ha a csatorna vízszintje alacsonyabb, mint N i t akkor az automatika egymás után indítja be a szivattyúkat, míg el nem éri az jV 2 nívót, amikor egy szivattyút kikapcsol, ha még ebben az esetben sem csökken a nívó az N 2 alá, úgy jobb impulzust ad a következő szivattyú kikap­csolására. Az öntöző tápcsatorna nívóját így N t és N s közötti vízálláson tartják. Az intervallum 10 cm. A csatorna A,,-el jelölt alsó víszszínét az igényeknek megfelelően 80 cm-el az N, alatt állapították meg. A costiéres-i 13,5 m 3/s víz vezetésére szolgáló csatonán még 5 szivattyúállás van, ezek működését is szinkronizálták. A műszaki igények kielégítése mellett, nem feledkeztek meg a rendszer gazdaságos kihasználásának jelentőségéről sem. A szivattyúzás áramköltsége nappali árammal drága, ezért az.öntözőcsatornát általában éjjel töltik és a főcsatornát napi tározónak használják. A csatornát elég nagy vízszint­ingadozással tározásra veszik igénybe. Ez magában rejti azt, hogy a gravitációs víz­kiszolgálást feláldozzák a szivattyúzás gazdaságos megvalósítása érdekében. Ez ma­gyarázza, hogy az alsó vízszintet 80 cm-es határral állapították meg. (i. összefoglalás Az a tény, hogy az alapozás kedvező körülmények között volt megvalósítható, az építkezést kedvezővé telte. Nehézséget inkább a'szoros építési határidő okozott. Az építkezés 1958. január elején kezdődött és az első szivattyúegységet 1959. áprilisá­ban állították üzembe. A vízelosztásnál az alapelv: minden igénybevevő lehetőleg akkor kapjon vizet, amikor azt igényli. A Rhône folyónál két alvízszínszabályozó zsilip automatikus be­állításával biztosítják a zsiliphez vezető 12 km hosszú tápcsatornán az egyenletes vízutánpótlást a szivattyúkhoz, ahol az automatikus berendezések ugyancsak biz­tosítják az öntözővizet a főcsatornán — Montpellier felé 20 m-es emeléssel és Costiéres felé magasabb, 67 m-es emeléssel egy 20 km hosszú csatornán 5 bögében, automatikus zsilipekkel 2 — 0 m 3/s újabb szivattyúzással. Ezek a mellékszivattyúk energia szükséglete 2000 — 5000 LE. A telepek egyenként 40 — 54 m magasra eme­lik fel a vizet egy újabb tározóba. A szivattyúk személyzet nélkül, teljesen auto­matikusan dolgoznak az előirt vízszintnek megfelelően. 13,5 m 3/s vízzel az ún. C.ostières főcsatonán 40 000 hektár területet fognak ön­tözni, vagyis 0,36 l/s állandó vízsugár jut egy hektár öntözésére. Az öntözési egység­terület 8 — 10 hektár. Ezen több hidráns van, mindegyiket nyomásszabályozóval, valamint vízmennyiségmérővel látták el. A berendezések lehetővé teszik, hogy Pichegu szivattyútelepen jól képzett kis személyzettel — távjelzések és távirányítás segítségével —"végső kiépítésben össze­sen 7 szivattyútelepet irányítsanak 15 000 LE összteljesítménnyel. A rendszer vég­eredményben 7 főcsatornát fog öntözővízzel ellátni, ezek közül az első 40 000 hektár 2/3 részben már működik, másik két főcsatorna most van építés alatt. A VÍZI ACÉL ÉS GÉPSZERKEZETEK TERVEZÉSÉRE VONATKOZÓ NÉMET SZARVÁNY Ismerteti: MERÉNYI MIKLÓS Berechnungsgrundlagen für Stahlwasserbauten DIN 19704/1958. A vízi acélszerkezetek méretezésénél az alábbi terhelések összességét kell figye­lembe venni : önsúly, hidrosztatikus terhelés, hidrodinamikus terhelés (pl. felhajtóerő, szívás, bukóhátakra ható nyomások, hullámzás hatása, úszó tárgyak ütései), szél, hajó­ütközés, hajó-oldal súrlódása, jégnyomás, súrlódási erők, mozgató erők, zárási erők, hőmérsékleti hatások, támaszsüllyedések. A hidrodinamikus terheléseket ma mindig modellkísérlettel állpítják meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom