Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

3. füzet - IV. Rövidebb közlemények

370 Perényi Károly A szubumid és a homokos talajokra vonatkozóan, ahol zömmel felszínhez közeli gyökérzónát találunk, a szorzótényezőre Dr. Degan dekád csúcs-igény 0,33 X havi csúcsigény maximális értéket javasolja. Más kérdés a növény részére szükséges közepes éves vízmennyiség értékének meghatározása. A tapasztalatok szerint, melyet a Thronwaite képlet ellenőrzése során nyertek, a csúcs és közepes igény között kb. 30 % különbség van. Ez pedig elhanyagolható a gazdaságossági vizsgálatokban. * Az éves víznormáknál már nagyobb különbségek tapasztalhatók. 10 éves vizsgálatnál (Maremmában) 1540 — 500 m

3/ha-ig terjedő értékeket mértek 3370 m

3/ha középértékkel. A gazdaságos értéket a gyakorisági ábra gazdaságos kiegyenlítésével lehet meghatározni (Darlot, Stol és Lauciani szerint). Ez az érték a legszárazabb év igényétől kb. 20 — 25 %-kal kisebb. A száraz évben vagy vízkorlátozásra, vagy az öntözött terület csökkentésére van szükség. Fontos az öntözővíz egységárának vizsgálata is. így vetésforgóban termesztett növényeknél, mint pl. a kukoricánál és a takarmányrépánál, a m

3-egységár 10 líra körüli, míg a takarmánynövényeknél 5 líra. így érdemes a vízadagot — a lehetőséghez képest — csökkenteni, különösen a kisebb hozamú növényeknél. A csapadékosság figyelembevétele különösen azokon a területeken szükséges, ahol a csapadék nem elhanyagolhatóan csekély az öntözéses hónapokban (pl. júniustól szeptemberig 200 — 250* mm). Degan, valamint Giadici és di Cocco szerint az öntözővíz elszivárgó és elpárolgó veszteségeit 40-45%-ra lehet becsülni, melgnek 2/3-a párolgás. Az öntözési norma és az öntözések száma fontos a munkaerőszükséglet felmérése érdekében is. A víznormák vizsgálata igen lényeges a tározókból való vízkiemelésnél, különösen nagy szállítómagasságnál, mivel a felhasznált energia egyenesen arányos a vízmennyiséggel. A szállítómagasság még elfogadható maximumára Degan C. Grinovero profeszorral közösen az alábbi összefüggést adta [1]: К • 367,2 V ahol H a szállítómagasság maximuma, К a szivattyús gépcsoport hatásfoka, V az öntözőberendezés teljes költsége és P a kW-órák teljes költsége. Olaszországban külön nehézséget jelent az öntözések szétszórtsága. Ugyanis az öntözött és öntözetlen területek, határvonalai nem határozottak, hanem közben fekszenek területek, melyeken nem öntöznek. Ennek okai tulajdoni és növénytermesztési eredetűek; Utóbbi előfordul olyan területeknél, melyeken az öntözés nem lenne kifizetődő. így nagyobb területet kell figyelembevenni a vízkivétel és csőhálózat méretezésénél. Sokan a víztakarékosság szempontjából nem tartják károsnak ezt a körülményt. Azonban, ha mélyebben vizsgáljuk a kérdést, nyilvánvaló, hogy nem gazdaságos kétszeres csőhálózattal ellátni ldsebb területet. Degan véleménye szerint a tervezésnél legalább 65 —70%-os öntözést kell tervezni. Az öntözés hatásfoka a növény által honosítható és a vízkivételnél kiemelt vízmennyiségek arányát jelzi. Ezt az összefüggést hónapról-hónapra kell vizsgálni, mivel a veszteségek változók. Különösen fontos e kérdés tanulmányozása esőszerű és árasztó öntözésnél, ahol a párolgási veszteségek igen jelentősek, különösen a meleg, száraz hónapokban. Az esőszerű öntözésnél a párolgási veszteségek elsősorban az éghajlati körülményektől függnek. Viszont a felületi öntözésnél inkább a talajtól és az altalajtól, az öntözött terület kiterjedésétől, a vízadagtól. Utóbbi — ha nagyobb területegységekről van szó — 50 — 250 l/s is lehet. Sok fiigg a vízszétosztást végző szakemberektől is. Az e kérdéssel kapcsolatos hatásfokvizsgálattal N. Materrese [2] foglalkozott. Áteresztő talajokon, gravitációs öntözésnél a hatásfok 30 — 80% közötti. Meg kell jegyezni azt is, hogy az „elveszett" víz gyakran közvetve igen értékes és részben hasznosul. így elsősorban az esőszerű öntözésnél (mikroklíma).