Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

3. füzet - IV. Rövidebb közlemények

Öntözési nap Veronában 369 felületi öntözésnél is pontosabban megtervezhető a vízhozamegységek (kb. 20 — 25 l/s) szétosztása. 5. Az úgynevezett,,kívánságszerinti"

2 öntözésnél, mely mindjobban kiterjed az esőztető berendezéseknél, igen fontos a pontos vízadagok kérdése. Ha ugyanis az öntözőrendszert túlméretezzük, mind a vízszolgáltató, mind a vízszállító és szétosztó hálózat tetemes többletberuházással jár, míg elégtelen vízhozamra való méretezés lehetetlenné teszi a kívánságszerinti öntözés alkalmazását. Az előadó ezután a növények vízszükségleti kutatásának múltjából kiemelte Briggis és Shants kutatásait Kolorádóban (1912), Manzoni kutatásait Conegliano Veneto-ban (1933 — 39 között). Gyakorlati szakemberek adatokat gyűjtöttek az öntözések tényleges vízadagolása alapján, azonban ezek a számok elsősorban bizonyos növényekre vonatkoztak és éves normát rögzítettek. Általában hiányoztak a havi ütemezések és a természetes csapadékadatok. Ezért voltak nagy jelentőségűek az evapotranspiráeiós kutatások és azok eredményének alkalmazása 1946-tól. Az Egyesült Államokban Blaney-Criddle és Thorntwaite, Angliában Penman, Franciaországban Turc stb. foglalkoztak behatóan e témával.

3 Az Olaszországban 1956. óta ismeretes képletek sajnos elsősorban az éghajlati körülményeket veszik figyelembe, míg a növényi jellemzőket elhanyagolják. Kivétel Turc ún. harmadik képlete, mely mindkét tényezőcsoportot figyelembe veszi, alkalmazása mégis kérdéses. Ugyanis szerepel a képletben a csapadékosság, mely a potenciális evapotranspiráció fogalmától független tényező, mivel utóbbi a legkedvezőbb talajnedvességtartalomtól függ. Tény az, hogy az evapotranspirációra vonatkozó adatok nélkül vízmérleget készíteni nem lehet. Ezért a széleskörű kutatások folytak e témakörben az elmúlt években. Egyik legegyszerűbb és gyakran alkalmazott képlet Griddle és Blaney-tői származik. Használata a mérsékelt és szubumid égöv alatt előnyös. Ugyanígy a többi kutató képletei is csak bizonyos jellemző területen adnak helyes értéket. Az előadó igen nagyra értékeli Manzoni és Puppo 1933 —1939-ig tartó kísérletsorozatát, melynek végeredménye az y transpiráció [g/nap értéke (dm

2-enként)], és a napi q sugárösszeg (napi kal/cm

2) közötti összefüggés különböző növényekre vonatkozóan, így pl. kukoricánál y = 0,0476 q — 5,41 takarmányrépánál y — 0,0527 q — 4,83 káposztánál y = 0,0372 q —1,20 szőlőnél y = 0,0297 q -2,38 dohánynál y = 0,0597 q — 8,36 Tapasztalat szerint a vegetációs idő elején a számított érték felett, a vége felé az alatt van a tényleges transpiráció. A kritikus időszakban egyébként a csapadékosság nem döntő tényező, mivel gyakorlatilag ekkor értéke igen alacsony, sokszor teljesen hiányzik. Criddle (Egyesült Államok) és Darlot-Guyon (Franciaország) szembeállítják a folyamatos vízsugár értékét a csúcsigénnyel (dekád-igény, Darlot szerint). A folyamatos vízsugár (a csúcsigény időszakában) F

c tényezővel szorzandó, melynek értéke a vízadagolás mértékétől függ melyben F

c a szorzótényező, melynek max. értéke 2 lehet, és a h egy vízadag magassága cm-ben. Pl. ha esőszerű öntözésnél 30 mm-t adunk ki (300 m

3/ha) a szorzótényező 1,6. Egység körüli érték csak 1500 — 2000 m

3/ha mellett lehetséges, mely igen ritka, gyakrabban nem fordul elő. Darlot elsősorban a meleg-arid égövre ad képletet, ahol a hőmérsékletkülönbségek a dekád és havi csúcsok között kisebbek. a Kívánság szerinti (olaszul: alia domanda) öntözésnek nevezzük azt a módot, amikor a

z ntözővizet minden megkötöttség (órarend) nélkül felhasználhatják. 3 E tárgykörben nagyjelentőségű kutatások folytak a szocialista tábor országaiban is. Hazai eredményekre is hivatkozhatunk. 9 Vízügyi Közlemények