Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

3. füzet - IV. Rövidebb közlemények

RÖVIDEBB KÖZLEMÉNYEK Rovatvezető: STAROSOLSZKY ÖDÖN .ÖNTÖZÉSI NAP" VERONÁBAN PERÉNYIKÁROLY

1 A 10 éve alapított Centro Internazionale per gli Studi suttá Irrigazione a Pioggia (Esőszerű öntözéseket tanulmányozó Nemzetközi Központ) minden évben, a veronai Nemzetközi Mezőgazdasági Vásár ideje alatt konferenciát rendez az esőszerű öntözéssel foglalkozó szakemberek részére. Minden évben előre megállapított fő témák alapján tanulmányok érkeznek az elnökséghez. Elmúlt évben a trágyázó öntözés és a kettős hasznosítású öntözőberendezések (ugyanabból a rendszerből felületi és esőszerü öntözés) volt a két beszámoló tárgya, melyet hozzászólások követtek. Ez évben Dr. Ariosto Degan, a szervezet főtitkára tartott összefoglaló, bevezető előadást az összejövetel kitűzött témáiról a „Víznormák és vízadagolás kérdése az öntözőberendezések tervezésében" címmel. Ezután a beküldött tanulmányok szerzői közül szólaltak fel néhányan, majd vita következett. A megbeszélés fontosságát mutatja az a tény, hogy azt évek óta rendszeresen az olasz kormány megbízottja nyitja meg, mint az elmúlt évben és most is G. Trabucchí pénzügyminiszter (1. ábra). A szervezet új elnököt választott dr. L. Spetlini személyében, aki tudományos munkássága mellett a Veronától északra fekvő „Agro-Veronese" társulat elnökhelyettese is. A megbeszélésen az öntözés kiváló szakértője, a köztiszteletben álló dr. V. Ronchí professzor elnökölt. A következőkben röviden össze kívánom foglalni dr. Ariosto Degan főtitkár beszámolójában elmondottakat, mely jó tájékoztatást ad a víznormakérdés olaszországi állásáról. A víznorma és a vízadagolás kérdése a múltban a vízbő területeken nem volt fontos. Könnyítette az öntözés egyszerűsítését az is, hogy általában áteresztő talajú területről volt szó, ahol a talaj telítettsége sem fenyegette a növényt. Elegendő volt így á vizet időnként a területre juttatni, károsodás csak igen ritkán következett be. Az öntözések zöme rétek, rizsterületek, lucerna és kertészet vízellátására szolgált. A folyamatos vízsügár (l/s. ha, 24 órás) szolgált tervezési alapul, mivel analógia alapján hasonló éghajlati körülményekkel, talajviszonyokkal és növényfajokkal rendelkező területek berendezésénél a korábbi tervezés alapadatait alkalmazták. Különösen állt ez a Pó-síkságra, ahol az olaszországi öntözések zöme helyezkedett és helyezkedik el. Mivel áteresztő talajokat találhatunk itt és az öntözési idény egyes hónapjaiban a növények vízigénye igen kiegyenlített, elegendő volt a teljes idény szükségleteit gépiesen hónapokra bontani, esetleg kissé figyelembevenni a különösen meleg hónapokat. A nyíltcsatornás felületi öntözés és az áteresztő talaj nagy vízveszteségeket okozott, így a veszteségek mértéke felülmúlta a növények fiziológiai öntözővízigényét. E körülmény a kiegyenlítődést különösen elősegítette. Nsm sürgette korábban a pontosabb vízadagolást és a víztakarékosságot az üzemköltségek csökkentési igénye sem, mivel legtöbbször gravitációs, vagy igen kis 1 Perényi Károly oki. mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézel tud. munkatársa