Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)
3. füzet - III. Zsuffa István: Hidrológiai adatok közötti kapcsolat vizsgálata grafikus úton
Hidrológiai adatok közötti kapcsolatok 361' -nak vettük föl, mert (26)-nak megfelelően 11111 -7-p üä 0,15: 0,30: 0,20: 0,20: 0,15 (45) 39" 17,3' 29,1' 30,2'43,5 ~~ így tehát a végeredmény Я = 0,15 Я г + 0,30 Я 2 + 0,20 Я 3 + 0,20 Я 4 + 0,15 Я 5 = 0,15 /(х х) + 0,30 /(х 2) + Az így meghatározott kapcsolat átlagos hibája AH = 15,3 cm. Mint érdekességet említjük meg, hogy ugyanerre a viszonylatra a Szesztay-féle háromváltozós összefüggések átlagolásával kapott eredmény „átlagos" hibája : 18,2 cm. (Ugyancsak ennél a viszonylatnál volt módunk összehasonlítani a két kétváltozós kapcsolatból összeállított háromváltozós segédlet átlagos eltérését a közvetlenül szerkesztett kapcsolat átlagos hibájával: a kétváltozósakkal szerkesztett Pozsony—Komárom—Mohács kapcsolat hibája 16,7 cm, a közvetlenül szerkesztette 25,5 cm volt.) A kétváltozós kapcsolatok szerkesztése az egyes tényezők hatásának közvetlen vizsgálatát és a folyamhidraulikai összefüggések tisztázását teszi lehetővé. A háromváltozósak átlagával való számításnál abból a föltevésből indulnak ki, hogy az egyik változó — árvizi előrejelzésnél pl. a felső állomáson észlelt tetőzés — nagyobb súllyal szerepel. így az összes többi változók ezzel a kiemelttel összekapcsolva határozzák meg a háromváltozós kapcsolatoknak azt a sorozatát, amelyekből kapott eredmények súlyozott átlaga lesz a keresett megoldás. A kétváltozós kapcsolatokra bontásnál az egyes tényezők kapcsolatára semmiféle feltételt nem kell tenni. Ha a legszorosabb kapcsolatban levő tényezőnek valóban a felső szelvényben észlelt tetőzés bizonyult, úgy azt figyelembe lehet venni a megfelelő p, súlyozási arányszámmal. A javasolt kétváltozós kapcsolatokra való bontás esetén a (43) összefüggést ábrázoló többváltozós, többmezős ábra gyorsan megszerkeszthető. A szerkesztést, az 5. ábrán látható kétváltozós kapcsolatok összeépítését, a 6. ábrán az alábbiakban fölsorolt lépések szerint végeztük el: 1. Az első mezőben fölraktuk а II, = f(x,) kapcsolatot ábrázoló összefüggés p, — 0,15 súlyszámmal redukált görbéjét. Ez lesz az x% értéknek megfelelő görbe, amelyik x% értéknél Я 2 = 0-t ad. 2. А Я 2 = f(x 2) kapcsolatról leolvassuk a kerekszámú x£\ 3;f>... x!> m ) értékekhez tartozó //!?>.. /4 m> értékeket, és az előbb szerkesztett x'{ görbét, mint merev vonalat, forgatás nélkül p 2 = 0,3 értéknek megfelelően 0,3 H^-, 0,3 Я| 2 )... ... 0,3 ЯJ"> távolságokra eltoljuk: Ezek lesznek a xf>.. értékeknek megfelelő görbék. 3. Az első mező Я tengelyét 90°-kal leforgatjuk. A kiadódó alsó mező 45°-os egyenese lesz az x^ értéknek megfelelő izometrikus vonal, ennél az oA^ értéknél az 5/c ábra szerint H 2 = 0. E vonaltól fölfelé p 3 = 0,2 értéknek megfelelően 0,2 H (p, 0,2 Hfï... 0,2 Hip távolságra húzódnak azok az izometrikus vonalak (45°-osegyenesek), amelyek xf\ cáp ... 4 л ) értékkel jellemezhetők. 4. A függő változó tengelyét újra elforgatva, hasonló módon szerkesztjük meg a harmadik mezőt, végül a negyediket. A fentiekben az п +l változós kapcsolatot visszavezettük n kétváltozós, „grafikusan megszerkeszthető" kapcsolat összegfüggvényére (43. képlet). Utaltunk arra, hogy az így végzett szerkesztés eredménye lényegében az n-f-l változós kapcsolat + 0,20 f(x 3) + 0,20 j(x 4) + 0,15 f(x 5)
