Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

3. füzet - II. Az 1963. évi tavaszi ár- és belvizek Magyarországon

A Marcal és• a Rába árvize 331 3. A Itába jeges árvize A Rába árvizeit okozó legfontosabb meteorológiai tényező a múltban a csapadék és a hőmérséklet volt. A csapadék, a vízgyűjtőterület vízfolyásainak torrens jellegénél fogva, lehullása után rövidesen érezteti hatását. A hó pedig a hőmérsékletnek tartósan az olvadáspont fölé való emelkedése után, bizonyos késleltetéssel adja le víztartalmát. Miután a Rába vízgyűjtőterületén a délkeleti fekvésű lejtők vannak túlsúlyban, a tartósabb hóolvadások március hóban következnek be, s normális időjárás esetén a május hónap a vízgyűjtő magasabb területén sem talál számottevő havat. Az 1892—1948 közötti időszakban a ragyogóhídi vízmércén előfordult maximális vízállásokat megvizsgálva megállapították, hogy az addig észlelt maximális vízállás áprilisban fordultelő +450 cm értékkel, majd a november hóban észlelt +416 cm és a május hóban észlelt +390 cm-es vízállás következik nagyságrendben. Az 1963. évi tavaszi árvíz a vízmércén +358 cm-rel tetőzött, tehát közel 1 méterrel maradt alatta az eddig észlelt legmagasabb árvízszintnek. A Rába 1900 áprilisában, 1910 júniusában, 1925. novemberében jelentkezett legnagyobb árvizei kivétel nélkül jégmentes árvizek voltak, s általában a múltban a jég a Rábán nem okozott olyan mérvű duzzasztást, amely veszélyeztette volna a töltések biztonságát. A Rába 1900., 1910., 1925. és 1963. évi legnagyobb árvizeinek tetőző magasságát a II. táblázat tartalmazza. A táblázat adatai szerint a Körmend alatti szakasztól lefelé majdnem mindenütt az 1900. évi árvíz adta a legnagyobb tetőzést. Körmend felett, ahol a bővizű mellékfolyók árhullámainak gyorsabb leérkezése, késése, vagy összetalálkozása az összehatásnak számtalan variációját adhatja, a rövidebb, de hevesebb árhullámok eredményezik az eddig észlelt legmagasabb vízállásokat. Az alsó szakasz legnagyobb árvize 1882. év végén és 1883. év elején zajlott le, s Győrt minden eddiginél nagyobb árvíz öntötte el. Az árvíz 619 cm-el tetőzött és elpusztította Győr külvárosait, Üjvárost és Révfalut, de nagy volt a pusztítás Sobor és Árpás körül is. Az ezután kiépített árvízvédelmi művek eredménye, hogy a közel ugyanilyen magas (595 cm) 1890. évi, de a 672 cm-rel tetőzött 1899. évi árvíz is kártétel nélkül vonult le. II. táblázat A ltába folyó tetőző vízmagasságai Folyókilométer A vízmérce neve A ,,0" pont magassága m A. f. orsz. 1900 IV. hó 1910 VI. hó 1925 XI. hó 1963 III. hó Folyókilométer A vízmérce neve A ,,0" pont magassága m A. f. orsz. árhullám tetőzésének vízmérce leolvasásai cm-ben 195,5 Szentgotthárd 215,84 400 470 312 320 158,5 Körmend 184,87 482 470 490 464 72,8 Ragyogóhíd 141,92 450 266 416 348 50,4 Vág 125,02 470 357 458 391 28,7 Árpás 113,87 578 466 544 530 20,4 Rábacsécsény 111,80 444 400 498 551 0,4 Gvőr 107,65 562 485 530 544