Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

2. füzet - III. Ivicsics Lajos: Az analógiák alkalmazása a hidromechanikában

170 Ivicsics Lajos Feltételezve, hogy az erősítő bemeneti áramerőssége nagyon kicsiny, az I

b Pd I

v Pd I közelítő egyenlőséget írhatjuk. Figyelembe véve, hogy V, [- V(p)] = V, [V(p) az erősítő erősítési mértéke], a (41) és a (42) egyenletet a (41) (42) (43) egyenletté kapcsolhatjuk össze. Ha az erősítő erősítési mértéke elegendően nagy, a szögletes zárójelben álló kifejezés értéke jól megközelíti az egyet, s így az egyenlet a ábra. Állandó tényezővel történő szorzás elvégzésére alkalmas áramkör vázlata (D. Ernst nyomán) 9. ábra. Változó tényezővel történő szorzás elvégzésére alkalmas áramkör egyik változatának vázlata (D. Ernst nyomán) egyenletté egyszerűsödik. Az. egyenlet, mint látható, csupán közelítőleg érvényes. A közelítés mértéke annál nagyobb, minél pontosabban állanak fenn a levezetéskor alkalmazott feltevések, tehát például minél nagyobb az erősítő erősítési mértéke, minél kisebb a rácsáram stb. Ha olyan áramkört alkalmazunk, amelyben az ellenállások csupán ohmikusak, vagyis amelyre vonatkozólag fennállanak a Z

B = R

v, - (45) Z

6 = R

b (46) egyenlőségek (8. ábra), a (44) egyenletet a 10. ábra. Változó tényezővel történő szorzás elvégzésére alkalmas áramkör egyik változatának vázlata (D. Ernst nyomán) alakban írhatjuk. Vagyis ilyen áramkör kimeneti feszültsége a bemeneti feszültség A-szorosával egyenlő, tehát az áramkör meghatározott A tényezővel történő szorzás elvégzésére alkalmas. Ha olyan áramkört létesítünk, amelybe bekapcsolt R„ és R

b ellenállások viszonya változtatható — mint például a 9. és 10. ábrán