Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

2. füzet - I. Fekete György: A víziútfejlesztési ráfordítások hatékonysága

132 Fekete György Az illetékességi területen belül az első fontos lépés a víziutakra és a különböző országok hajóparkjára vonatkozó adatgyűjtés teljessé tétele. Erre a célra a III. és IV. melléklet nyújthat segítséget. A belvízi utak szállítási statisztikájának területén erőfeszítéseket lehetne tenni az Európai Gazdasági Bizottság által Európára készített forgalomsűrűségi térképekhez hasonló térképek készítésére. Ebből a célból a víziutaknak (a forgalom sűrűsége alapján vett) osztályozása szempontjából határozatot kell hozni. Rendkívül kívánatos volna lia az illetékességi terület víziútjainak osztályozására és egységesítésére vonatkozó terveket gondosan koordinálnák a föld egyéb részein elkészített hasonló tervekkel, mert ez a tapasztalatcserét, valamint az elért eredmények összehasonlítását megkönnyítené és elkerülhetővé tenné a párhuzamos munkát. Ebből a célból — egyebek között — minden alkalmat biztosítani kellene az Ázsiai és Távol-Keleti Gazdasági Bizottság és az Európai Gazdasági Bizottság illetékes munkacsoportjainak, hogy egymással szoros érintkezést tartsanak fenn, és egymás munkáját figyelemmel kísérhessék. A hajózható víziutak osztályozásának bármilyen rendszerénél alapvető előfeltétel a „legkisebb hajózási vízszin" és a „legnagyobb hajózási vízszin" fogalmának meghatározása. A szóban levő vízszintek tartóssági adatok alapján állapítandók meg. A legkisebb és a legnagyobb vízszint megfelelő tartósságát 95, illetve 2 százalékra lehet venni. A tartósságot (a görbéket) megfelelő hosszúságú — lehetőleg 20 évnél hosszabb — időn át folytatott megfigyelés-sorozatok adataira kell alapítani. A további haladás elérése céljából az illetékességi terület víziútjaira vonatkozó' osztályozás terén kívánatos volna, ha a tagállamok kormányai kijelölnének bizonyos víziutakat, amelyek a szóbanlevő osztályba sorolhatók, továbbá ha a hajóutak valamint az azokon levő műtárgyak irányadó minimális méreteire megállapodás iönne létre. Különösen gondos megfontolást igényel a hajózsilipek vízmélysége (amelyre az előzetes javaslat 2,5 m-t állapít meg). Figyelembevéve a víziutak korszerűsítésére (beleértve a folyók csatornázását is) vonatkozó, ez idő szerint meglevő terveket, úgy látszik, hogy a R.O.-ba tartozó hajóutak esetében a hajózsilipek vízmélysége minimálisan 3 m-ben volna megállapítható. A IV. fejezetben ismertetett módszerek és közölt képletek lehetővé teszik: a) egy v

agy több hajótípus; egy belvízi szállítási vállalat hajóparkja; egy ország hajóparkja; vagy — nemzetközi viszonylatban •— több ország hajóparkja teljesítőképességének meghatározását ; b) a hajóút mélységének és a vízmélység változásának valamely adott hajótípus vagy egész hajópark kihasználási mértékére gyakorolt hatásának; a különböző hajóút-mélységeknél kihasználható teljes tonnahordképességnek ; valamint a hajóút-mélységek növelésére irányuló víziút korszerűsítések eredményeképpen jelentkező kihasználható hordképességnövekedésnek a meghatározását; c) a víziút korszerűsítési költségeknek a hajópark megnövelt kihasználásából származó előnyökkel való összehasonlítását; d) a víziút korszerűsítése nyomán a hajópark teljesítőképességében bekövetkezett tényleges és lehetséges eredmény számítását (hatékonysági tényezőben kifejezve); ej a belvízi szállítással közvetlenül vagy közvetve foglalkozó különböző szervek tevékenységi körének, valamint a teljesítmény növelésében játszott szerepének közelítő megállapítását;