Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)
2. füzet - I. Fekete György: A víziútfejlesztési ráfordítások hatékonysága
Víziútfejlesztési ráfordítások hatékonysága 111« Időközben Európában — amikor a kérdést a közlekedésügyi miniszterek Párizsban 1954-ben tartott konferenciáján megvitatták — ugyancsak kísérletet tettek az európai belvízi utakon osztályozás bevezetésére. Az értekezlet úgy határozott, hogy az osztályozást helyesebb a víziúton közlekedő hajók főméreteire, mintsem a hajók hordképességére alapítani. Egyúttal elhatározta a belvízi utaknak az 1. ábrán látható öt osztályba való besorolását. Az osztályozásnál feltűnő, hogy azonos (2,5 m merülést határoztak meg három osztály számára, és a megengedett legnagyobb fixpont magasság (a terheletlen hajó fixpontjának magassága a vízszint felett) a II. osztályba sorolt víziutak esetében nagyobb (4,20 m), mint az I. osztály (3,55 m) és a III. osztály (3,95 m) esetében. A nemzetközi érdekeltségű belvízi utak alaposztályaként a IV. osztályt vették az alábbi javasolt minimális méretekkel: Hajóút: szélesség 2,5 m merülésnél 28 m mélység a 28 m szélességen belül 3,5 m kanyarulati sugár 800 m Hidak: űrszelvény szélesség 28 m űrszelvény magasság a legmagasabb hajózási vízszín felett 5,25 m Vontató út: a víziút mentén, ahol arra szükség van, a szélesség 3,00 m Hajózsilipek: hosszúság (hasznos) 85 m szélesség (hasznos) 12 m mélység a küszöbnél 3,5 m A belvízi utak osztályozására az ECAFE illetékességi területén a Titkárság első okmányát 1957-ben készítette 6. Ebben felhívta a figyelmet a következőkre: a) A hajóút keresztszelvényére és a műtárgyak határméreteire vonatkozó jól megfontolt előírások az egész hálózatban bizonyos teljesítőképesség biztosítását eredményezik (szűk keresztmetszetek nincsenek) és egyben lehetővé teszik a teljesítőképesség túlméretezésének elkerülését olyan helyeken, ahol azokra szükség nincs és ennek következtében nem hasznosíthatók; b) a belvízi utak osztályozása — bizonyos mértékben — a hajók tervezésénél szabványosítást eredményezhet ; c) a belvízi utak osztályozása és a hajópark főméreteinek szabványosítása további jelentőséget kap, ha a jövőben számos, jelenleg elszigetelt víziúthálózatot összekapcsolnak. Ugyanebben az okmányban rövid áttekintés volt található az illetékességi területen kívüli területeken a múltban elért fejlődésről, valamint az illetékességi területen fennálló helyzetre vonatkozóan, a további teendőket tartalmazó következő javaslatokkal együtt: a) Meg kell vizsgálni az illetékességi területen a hajózási viszonyokra és a hajókra vonatkozó adatok helyességét; b) meg kell vizsgálni és össze kell hasonlítani az illetékességi területen a víziutak jellemzőit és meg kell állapítani a minimális jellemző méreteket azokra a víziutakra vonatkozóan, amelyek a jövőben egy területileg összekapcsolt víziúthálózat részét képezhetik. • Belvízi utak osztályozása — Classification of Inland Waterways (E/CN. 11/TRANS/Sub. 3./L. 3.).
