Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

1. füzet - IV. Sulyok Béla: Gyümölcsösöntözés a növekedésgörbe alapján különös tekintettel a téli almafára

A gyümölcsöntözés időpontja 85 nedvesség összefüggés görbéje ezen érték vizsgálatához és szemléltetéséhez felhasználható (10. ábra). a = ctg/S == jj = ^ — (6) -(1 + Ф(0 ahol 0(t) a Gauss-féle hibaintegrált jelenti. Ezen függvény szélső értéke — jelen esetben minimuma — a legmagasabb hatásfokkal hasznosuló, tehát a legcélszerűbb talajnedvesség mennyiségét is megadja. Mellőzve a matematikai levezetést, csupán annyit említek meg, hogy a szélső értéket kifejező függvény transzcendens és semmiféle képlettel nem oldható meg, csupán próbálgatással. Ennek eredményeképpen a legcélszerűbb talajnedvesség mennyiség -— az a ábrán láthatóan — a görbe P érintési pontjának abszcisszájával azonos. Ez a végérték 64%-a, tehát 372 mm. Az e pontban előálló termésmennyiség а II. táblázat szerint kereken a végértéknek s egyben maximumnak 88%-a, mintegy 344 q/kat. hold. A transpirációs koefficiens számértékének változását kifejező függvény a b részábrán van feltüntetve. (Az со értékének kiszámításánál a mm-ben kifejezett számlálót 6000 literrel, a kg-ra átszámított nevezőt 0,30-cal kell megszorozni. A példaképpeni esetben ugyanis a szárazanyagtartalom a gyümölcstermés súlyának kereken 30%-a.) A görbe az öntöző vízmennyiség hatásfok-görbéjének is nevezhető. Minimuma ott van, ahol érintője vízszintes, tehát legmélyebb pontjában, ahol is az ábra szerint a transpirációs koefficiens számértéke 216 liter. Amenynyiben a nedvesség mennyiség kb. 50% alá csökken, a hatásfok rohamosan romlik. A gyakorlatilag alkalmas nedvesség mennyiségének tartománya kb. 50 és 100% között van. Célszerű a maximális talajnedvességmennyiségnek csupán kereken 75%-át venni alapul, mert az elmaradó 25% mindössze 1,69 ~ 1,70% termésmennyiség csökkenést okoz, ami aránytalanul csekély s a felszabadult kb. 150 mm más helyen és nagyobb hatásfokkal válik értékesíthetővé. 5. Az összes és egyben maximális talajnedvesség mennyiség előállítása Az összes és egyben maximális talajnedvességmennyiség három részből tevődik össze: Ezek: 1. az átlagos csapadékból származó évi talajnedvességmennyiség, 2. a tenyészidőt megelőző őszi-őszvégi és télvégi tározó öntözésből előállítható maximális talaj nedvességmennyiség, 3. a tenyészidő alatti öntözésből előállítható maximális talajnedvességmennyiség. A 2. alatti tározó öntözés a korszerű termelésben jelentős szerepet játszhat bár a 2,00—2,20 m-nél sekélyebb talajokban nem valósítható meg. Ilyen esetben csupán az 1. és 3. alatti talajnedvesség részekkel lehet számolni. Mind a tározó, mind a tenyészidő alatti öntözéssel szemben azonos követelményt támasztunk : csak akkora vízmennyiségekkel és csak akkora időközökben szabad öntözni, hogy a talaj szerkezete (struktúrája) és szövete (textúrája) ne szenvedjen helyrehozhatatlan kárt, és a jelenlegi öntözőberendezésekkel elkerülhetetlen kisebb-nagyobb talajrombolás az agrotechnika segítségével kiküszöbölhető legyen.