Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

1. füzet - III. Perényi Károly: Az esőszerű öntözéssel kapcsolatos hazai vizsgálatok és eredményeik

«36 Perényi Károly további — hasonló témakörben végzett — munkáinak szerves folytatása volt. A hazai módszerek közül a munkapont meghatározáson alapuló grafikus eljárást ajánlja és ismerteti részletesen. Részletesebben foglalkozik a körvezetékes (zárt) esőztető berendezés hidraulikai méretezésével különböző üzemi körülmények között (szivattyúra kapcsolt, egy szórófejjel, két szórófejjel, két szórófejjel és egy szárnyvezetékkel, négy szórófejjel és két szárnyvezetékkel, különböző magasságban elhelyezett két szórófejjel való működés feltételezésével). Ismerteti az egy szórófejjel működő berendezés gazdaságos csőátmérőjének kiválasztását, majd röviden vázolja a két szórófejjel működő berendezés gazdasági vizsgálatát megelőző hidraulikai ellenőrzést. A feldolgozott francia és belga irodalom elsősorban a gazdaságos csőátmérő méretezésével foglalkozik. L. Sine a szárnyvezetéken egyenletes vízeloszlást tételez fel. Az ismeretes képletekbe való helyettesítéssel hozza ki a fővezetékből való kiágazásnál szükséges nyomás értékét, a szórófejeknél uralkodó nyomást, vízhozamot stb. L. Sine módszerét változó átmérőjű csőre is kidolgozta. G. Guyon Christiansen módszerét használja és a szórófejeknél egyenlő vízhozamokat tételez fel. Ha az első és utolsó szórófej közötti nyomáskülönbség a csővezetékben uralkodó közepes nyomás 20%-ánál nem nagyobb, a feltétel nagyjából biztosítható. A módszert állandó és változó keresztmetszetű csőre is kidolgozta vízszintes és ferde terepre vonatkozóan. A módszer több elhanyagolást tartalmaz, így pontatlanabb, mint a Sine módszer. Célja szintén a gazdaságos csőátmérő meghatározása. Számos olasz módszert ismertet. A firenzei D. Giudici méretezési eljárása tározóból való vízkivételre vonatkozik. Érdekes kiinduló feltevés, hogy a szórófej h jellemzésére használt К = mennyiség állandónak tekinthető (h = a szórófej üzemi nyomása méterben, q — a szórófej vízhozama köbméter/s-ban). Kimutatta, hogy egyidejűleg szorosan csak kisszámú szórófej tartható üzemben gazdaságosan. Vizsgálta a sorba, párhuzamosan a sorba és párhuzamosan kapcsolt szórófejeket, a nem egyenletes üzemet. A. Alfani pontsoros nomogramot használ a méretezéshez. Az üzemi nyomás 20%-ából kiindulva végeredmény a csőátmérő. Vizsgálja még a vezeték különböző helyzeteiben fellépő nyomásviszonyokat. Ha 30% nyomáseltérést engedünk meg a mellékvezetéken, ez megszabja a mellékvezeték max. hosszát. Az erre készült nomogram jól használható kisebb szórási távolságú (általában kis intenzitású) szórófejek alkalmazásánál. Német eljárások közül A. Hauschild 1954-ben kidolgozott grafikus méretezése hasonló a hazai munkapontos eljáráshoz azzal a különbséggel, hogy a szórófejek közötti csőszakaszok súrlódási veszteségét elhanyagolja. A hordozható esőztető berendezések hidraulikai ellenőrzése a grafikus eljárás alapján is végezhető, különböző szórófejelrendezés feltételezésével. Megállapítható, hogy mind a numerikus, mind a grafikus méretezési eljárásnak vannak előnyei, de vannak hátrányai is. A numerikus eljárást számtalan táblázat, nomogram segíti, a grafikus eljárás alkalmas a berendezés hidraulikai viszonyainak megértésére, a gazdaságos méretezésre, a1 egész öntözőberendezés komplex szemléletére. Kétségtelen az, hogy a grafikus eljárást meg kell tartanunk elsősorban oktatási vonalon és elméleti vizsgálódásoknál. A tervezés ellenben