Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

4. füzet - VII. Rövidebb közlemények

EGYSZERŰ ESZKÖZÖK RAJZOLÓ VÍZMÉRCÉK VÍZÁLLÁS ADATAINAK FELDOLGOZÁSÁHOZ PYBER LÁSZLÓ

1 Felszíni vízkészletünk számbavétele megköveteli vízhozamnyilvántartásunk fejlesztését. Ezért, főként a kisvízfolyásokon, amelyeken gyakoriak a hirtelen vízállásváltozások, a lapmércék mellett rajzoló-vízmércéket kell felállítani. Rajzolómércék alkalmazása célszerű azokon az állomásokon is, amelyek lakott helytől aránylag távol vannak. Végül a különféle vízhasználatok nyilvántartása és a hidrológiai kísérleti területeken folyó vízhozamnyilvántartás, rajzoló-vízmércék, sőt ezen túlmenően vízhozammérő műtárgyak építése nélkül megoldhatatlan. A Vizgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet jelenleg mintegy 40 db rajzolóvízmércét tart üzemben. Az állomáshálózat fejlesztése során az elkövetkező években mintegy 120 rajzolómérce építését tervezik. A Vízügyi Igazgatóságok által az öntöző, illetve belvízcsatornák vízhozamának mérésére beépítendő rajzolómércék száma legalább 500-ra tehető. A nagyszámú rajzolómérce szalagjainak feldolgozása óriási munka. Ez, továbbá a gyorsaság és pontosság követelménye szükségessé teszi az adatfeldolgozás gazdaságosságának fokozását. A rajzoló-vízmércék szalagjai alapján elsősorban a napi középvízhozamot kell meghatározni, valamint sok esetben egyes jellemző vízállásokhoz tartozó vízhozamot. Szokásos még a vízhozamok ábrázolása az idő függvényében. A hazai gyakorlatban a napi középvízhozamokat, vagy a napi középvízállás, vagy ,,n" számú, pillanatnyi vízhozamadat alapján határozzák meg. 1. A napi középvízhozam meghatározása a középvízállás alapján Az eljárás lényege, hogy a napi középvízhozamot egyetlen, számított, vízállás segítségével határozzuk meg. A rajzoló-vízmérce grafikonjáról 2 órás időközönként (vagy még ritkábban) leolvassák a vízállásokat és középérték-képzéssel meghatározzák a napi középvízállast, majd a vízhozamgörbén leolvassák az ennek megfelelő vízhozamot. Az eljárást — főként kisvízfolyások esetében — két jelentős hiba terheli. a) A vízállások és vízhozamok között a kapcsolat nem lineéiris és így a napi középvízálláshoz tartozó vízhozam 25%-kal is eltérhet a középvízhozam tényleges értékétől. b) Kisvízfolyásokon, ahol az árhullámok órák alatt levonulhatnak, nem kielégítő a két óránkénti, szabályos időközökben végzett leolvasás, ugyanis előfordulhat, hogy az árhullám csúcsa a leolvasott értékek közé esik. Példaként említhető az, hogy a Garadna patakon a Hámori-tó alatti mérőműtárgynál elhelyezett rajzoló-vízmérce 1961. V. 31-i 11,4 cm napi középvízálláshoz 0,23 m

3/s vízhozam tartozik, míg a valóságos napi középvízhozam 0,295 m

3/s volt. A — 22%-os eltérést a Garadna patakon levonult 50'-es heves árhullám okozta. 1 Pyber László oki. mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tud. munkatársa. A tanulmányban közöltek a szerző által 19öl-ben benyújtott és ellogadott újítási javaslat kibővített és átdolgozott anyaga.