Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

4. füzet - VI. Vita

Válasz 575 Ugyanakkor feltételezzük, hogy a legkisebb ellenállás vonala vízszintes irányú, viszont Samsioe és Reinius azt bizonyítják, hogy az a valóságban felülről domború alakú [1]. Tehát ebben az esetben a biztonság kárára éltünk közelítéssel. A két hatás, úgy véljük, kiegyenlíti egymást és az elkövetett hiba nem nagy. Reinius kísérletei szerint a vízszintes sík szakadólap és az általa ajánlott felülről domború szakadólap mentén kialakulható maximális nyírási ellenállás között — gyakorlati esetekben — síkszakadólap feltételezése esetén 20 %-on belüli eltérés mutatkozik a biztonság kárára. A biztonság javára történő elhanyagolást csak becsülni tudjuk Reinius feszültség eloszlási ábrái alapján [1]. Módszerünk hibahatárait pontosan nem ismerjük, mert nem ismerünk esetünkre alkalmazható adott hibahatárral rendelkező, vagy szabatos eljárást, amelyhez hasonlítani tudnánk. Ügy véljük azonban, hogy a számítási módszerünk alkalmazása esetén elkövetett hiba nem nagy. Véleményünk szerint, az iszapolt gátak talajmechanikai állandóinak ingadozása és az ingadozó tulajdonságok változó pontosságú meghatározása nagyobb hibát rejt magában, mint módszerünk közelítései. IPODALOM 1. Reinius: The stability of the dowstream part of earth dams Transaction of the Royal Institute of Technology

, 1961. 1968. sz. Stocholm. 2. Kézdi Árpád: Talajtechnika I. Budapest, 1952. 3. Kézdi Érpád: Talajtechnika I. Budapest, 1960. 6«