Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

4. füzet - VI. Vita

Válasz 573 Ismereteink szerint még nincsen olyan szabatos módszer, amely az általunk vizsgált esetben az összes fennforgó körülmény hatását — így a trapéz alakot, a depressziós görbét, az áramlási nyomást stb. — egyidejűleg figyelembevéve, pontos eljárást adna a gát belső feszültségi állapotának meghatározására, még abban az esetben sem, ha a gát homogén talajból van felépítve. 2. Válaszunk második részében azokkal a kérdésekkel foglalkozunk, amelyeket a Hozzászólás konkrét formában bírál, illetve kifogásol. Ezek: a) Az aktív erők oldalán miért a Rankine féle földnyomással számoltunk? b) A Rankine féle földnyomást kifogásolható módon alakítottuk át a fokozatosan változó tulajdonságú talaj esetére. c) Az áramlási nyomási nem helyesen határoztuk meg. d) A passzív oldalon fellépő nyírási ellenállás meghatározásának módját nem fejtettük ki kellő mértékig. A felvetett kérdésekre pontonként a következőkben adunk feleletet: a) A Rankine féle földnyomás alkalmazásának jogosultsága. A Hozzászólás megállapítja, hogy a Rankine-íéle földnyomás figyelembevétele nem alkalmas a gáttest belsejében fellépő kritikus nyomások meghatározására. Módszerünkbe azért állítottuk be a Rankine-íéle földnyomást, mert stabilitási vizsgálatunk során nem egy közbülső állapothoz tartozó effektív földnyomást keresünk, hanem a törési állapothoz tartozót, amely nem más, mint a Rankine-íé\e földnyomás. Véleményünk szerint a Rankine-íéle földnyomás alkalmazása esetünkben akkor jogos, ha a vizsgált sík mögötti, passzív hatást kifejtő földtömeg saját elasztikus alakváltozási tartományán belül biztosítani képes a lecsúszni akaró ék számára olyan expanziós lehetőségét, amely elegendő ahhoz, hogy a természetes földnyomás lecsökkenjen az aktív nyomás értékére. A svéd Talajmechanikai Intézet, háromszög alakú földtest esetében, 0,15 radiánban adja meg a törési állapothoz tartozó szögeltorzulást. Ezt az értéket Reinius kísérletei is valószínűsítik f 1 ] . Ugyanakkor a Rankine-íéle földnyomás kialakulásához elegendő, ha a folyamatos és egyenletes expansió révén a földtest felső pontja magasságának mintegy ezredrészét kitevő elmozdulást tehet, ami közelítően 0,001 radián szögeltorzulásnak felel meg. E számok tükrében úgy látjuk, hogy a Rankine-íéle földnyomás kialakulását a passzív ellenállást kifejtő földtömeg a saját elasztikus alakváltozási tartományán belül igen bőségesen biztosítja. A „teljesen mozdulatlan állapotot kell feltételezni" megfogalmazásunk nem helyes. A mozdulatlan állapot alatt olyan állapotot értettünk, amelyben plasztikus mozgás nem fordul elő, hanem rugalmas alakváltozás van. A mondat szabatos megfogalmazásban így hangzik: „A rugalmas egyensúlyi állapot határhelyzetét kell félté1 teleznünk, mert plasztikus mozgás nem engedhető meg". b) A Rankine-féle földnyomás átalakítása fokozatosan változó tulajdonságú talajokra. Elöljáróban megjegyezzük, amit eredeti tanulmányunkban nem hangsúlyoztunk ki kellő mértékben, hogy a Rankine elmélet átalakításával egyidőben természetesen az alapvető hiptéziseket is meg kellett változtatnunk. (Eredeti tanulmányunk IV. 5. b. pont, 222.oldal) Az általunk felvett sík szakadólap közelítés. A tényleges görbe szakadólapot fiktív síkkal helyettesítettük. A szakadólap mentén azonban a súrlódási szögel vál5 vízügyi Közlemények