Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

4. füzet - V. Szepessy József: Völgyzárógátak építése alatti árvizek levezetése

594 Szepessy József Néhány szervezési és elszámolási kérdésre kell még rámutatni. A jelenlegi építőipari elszámolási rendszer mellett sok költségtényező van, amit a tervező nem tud figyelembe venni. így pl. ha az árvíz megakasztja a munkát, szükség lehet a gépek le- és újra felvonulására, ezek költségét azonban elvileg a gépi munka normái átlagosítva tartalmazzák, külön felszámítani nem lehet. Ugyanez vonatkozik az állásidőkre is. Itt a kivitelező vállalat fizet rá, pedig az építtetőnek kellene a kockázatot vállalnia. Nehézséget jelent az is, hogy az építtetőnek — és vele együtt a tervezőnek is — elvileg nincs beleszólása a munkák végzésének ütemezésébe, az egyes ütemek időtartamába. A beruházási rendelet különleges esetektől eltekintve csak véghatáridő kitöltését engedi meg. Nyilvánvaló, hogy jelen esetben egyegy ütem építésének elhúzódása növeli a kockázatot. Ilyen esetekre a kockázatot már a kiviteli szerződésben át kellene hárítani a' kivitelező vállalatra. Hasonló ez az eset ahhoz, mint amikor szivattyúzott alapgödörben az építési idő indokolatlan megnövelése a szivattyúzási költséget növeli. Ez éppúgy nem terhelheti az építtetőt, mint a völgyzárógát építésekor megnövekedett kockázat. Ilyen esetekre előre el kellene dönteni: a késedelemben levő kivitelező vállalja-e a kockázatot, ez esetben az esetleg bekövetkező kár teljes összege őt terheli, vagy kifizeti az építtetőnek a „kockázat értékét" és akkor továbbra is az építtető viseli a kockázatot. Az építési ütemterv betartásáért az építőiparban szokásos kötbér nagyságán felül is érdekeltté kell tenni a kivitelező vállalatot. III. HAZAI PÉLDÁK A rakacavölgyi tározó ideiglenes árapasztása A tározó a Sajóba torkolló Bódva mellékvizén a korábban már említett Rakaca-patakon épült, 5,2 millió m

3 térfogattal [10]. Völgyzárógátja földből épült, 7,5 m magassággal, 880 m hosszal (10. ábra). Szifonos árapasztója [12] a duzzasztási szint túllépése esetén 40 m

3/s vizet vezet le, a szifon alagútja egyúttal az üzemvíz leeresztésére is szolgál. Az üzemvízleeresztő max 10 m

3/s vizet képes szállítani a telt tározóból. 1—2 m víznyomás esetén ez az érték 5 m

3/s-ra csökken. Első változatban a terv ezt az ideiglenes árvízlevezetést irányozta csak elő azzal, hogy a földgát lezáró szakaszát száraz időszakban kell megépíteni. Részletesen megvizsgálva azonban a kérdést, kiderült, hogy a lezáró szakasz építése előreláthatólag 8—11 hétig is eltart. Ilyen hosszú ideig zápormentes időre biztosan számítani soha nem lehet, még a nyár végi-ősz eleji hónapokban sem. A kivitelezett változatban a vasbeton szifontorony oldalán, terepszintben két ideiglenes nyílást alkalmaztunk. Ezzel a 152,50 m. A. f. magassághoz tartozó vízszállítás 29 m

3/s-ra nőtt meg. A két változat összehasonlítására végzett számítások alapjául azt a feltételezést választottuk, hogy a lezárt gátszakasz a gát padkájának magasságában, 152,50 m szinten állna a fentemlített 1/

5 év építési időtartam alatt. E szinthez 2,1 millió m

3 tározótér tartozik. A tározóteret megtöltve a 152,50 m szintű ideiglenes gátkoronán átbukó árvíz hozama az első esetben 15 m

3/s, másodikban a 34 m

3/s. Az árvíz időtartamát mindkét esetben kb. 2 napnak vettük. A katasztrófa bekövetkezésének valószínűsége az (1) egyenlettel számolva 8%-ról 0,7%-ra, vagy a (4) egyenlettel az ismétlődés valószínűségét is figyelembe véve 8,7%-ról 0,8%-ra csökkent. Ennyi kockázat vállalása megengedhető volt, mert a gát alatti rövid völgyszakaszon semmiféle épület nincsen, a terület nagyrészt ártéri rét, illetve szántó. 2 km-rel a gát alatt a Rakaca-patak betorkollik a Bódvába, ami már nagyobb