Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

4. füzet - V. Szepessy József: Völgyzárógátak építése alatti árvizek levezetése

A völgyzárógátak árvízlevezetése 657 Földgátaknál a legrosszabb a helyzet. Ha egy földgáton egyszer átbukik a víz, akkor azt feltétlenül el is mossa. Itt a legnehezebb a védekezés, és itt alakult ki a legtöbb védekezési módszer is. A kockázat nagyságát elsősorban a veszélyes építési idő rövidítésével csökkenthetjük. Legegyszerűbb módja ennek az, hogy a völgy egy részét nyitva hagyjuk mindaddig, míg a gát többi része el nem készül teljes magasságig Í6. ábra). Ebben az időszakban az árvíz a nyitva hagyott részen akadálytalanul levonulhat és amikor az épülő gátrész elég magas, még a munkatér elöntésével sem okozhat semmi kárt. Utoljára fogjuk az ábrán 3-mal jelölt gátrészt megépíteni a lehető leggyorsabb munkával. Az épülő gátrész fokozatosan magasabb lesz az ideiglenes körülzárásánál. Azonban gátszakadáson lezúduló víz is csak akkor jelent veszélyt, mikor már az épülő gátrész viszonylag magas, van mögötte tározótér. Egy ideig még segíthetünk oly módon, hogy ha nagyobb árvíz jön, ami várhatóan meg fogja hágni a gátat — az érkező árvíz hozamát könnyen megállapíthatjuk a vízszint emelkedésének sebességéből —, akkor mielőtt ez bekövetkeznék, 7. ábra. Töltés hosszanti csatlakoztatása gépi földmunkával (6. ábra С részlete). A = régi földmunka, В = csatlakozó földmunka rétegei, С = dózerrel kitolva és elterítve a gátat átvágjuk. Ezzel elérjük, hogy a víz alacsony szintnél kezdjen átfolyni, amikor még az elmosás veszélye kisebb, mert az alacsony szinten nem tudott számottevő vízmennyiség tározódni. Gondolhatunk arra is, hogy árvíz közeledésekor a várható átfolyás helyét megvédjük az elmosás ellen. E célra szóba jöhet a kőszórás (ha elegendő követ lehet rövid idő alatt behordani), kővel leterhelt rőzsepokróc stb. Meg kellene vizsgálni annak a lehetőségét is, hogy kellő erősségű műanyag takarót nem lehetne-e megfelelő méretben elkészíteni. Itt az egyes darabok szállítható súlya és a megfelelő összeillesztés a két főkérdés. Ha ez megoldható lenne, akkor a mindenkori földmunka tetejét leterítve és a takaró szélét terheléssel rögzítve bárhol előállíthatnánk egy ideiglenes árvízelvezető surrantót. A 6. ábrán vázolt építésmód hátránya még, hogy a régi és új gátrész illesztése, a földmunka „toldása" mindig kényes feladat. Különösen veszélyessé válhat a helyzet akkor, ha pl. rossz idő akadályozta az építést és azt mindenáron be akarják fejezni, mert pl. közeledik a tél és télen át nem maradhat befejezetlenül a gát. Ilyen okból pusztult el már földgát [5]. Ettől eltekintve azonban a szerző véleménye szerint ennek a kérdésnek a jelentőségét általában túlbecsülik. A mai szemlélet még a régi, gépesítés előtti földmunkák idejéből maradt fenn. Szemcsés talajon a tökéletesen homogén illesztés — ha az azonos építőanyag rendelkezésre áll — megoldható. Kötött talajból is jó illesztést készíthetünk a következőképpen (7. ábra): A régi földmunka homokfelületét sávosan (lásd A—A metszet) letoljuk a föld szétterítéséhez amúgy is a munkahelyen levő tológéppel és szétterítjük az előző