Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

1. füzet - III. Perényi Károly: Az esőszerű öntözéssel kapcsolatos hazai vizsgálatok és eredményeik

40 • Perényi Károly Szórványos kezdeményezések után [2, 3] a rendszeres kutatómunka hazánkban csak 1958-ban kezdődött. Szükséges volt ez, mert részben a valóságban végzett mérések eltérő eredményeket is szolgáltattak, részben olyan szerkezeti elemek, szórófejek, szerelvények kerültek alkalmazásra, amelyekre nem lehetett gépiesen alkalmazni a korábbi, ismeretes adatokat. Az első mérések a csővezetékek és néhány szerelvény ellenállási tényezőjére vonatkoztak [4]. Majd az elmúlt két évben a vizsgálatok az esőztető berendezések valamennyi alkotó részére kiterjedtek, magukban foglalták a hidraulikai vizsgálatokon kívül a gépészeti, talajtani, növénytermesztési, üzemtani és gazdaságossági vizsgálatokat is. Mindkét évben, de különösen 1960-ban a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (továbbiakban VITUKI) az Országos Vízügyi Főigazgatóság (továbbiakban О VF) Vízhasznosítási és a Gépészeti Osztályával közösen kidolgozta a kutatási feladatokat, elkészítette az esőszerű öntözés távlati tudományos kutatási tervét. így a közreműködő kutató intézmények tevékenysége — átfedés nélkül, ill., ha szükséges volt átfedést teremtve — kiegészítette egymást és a legfontosabb nyitott kérdésekre kívánt választ adni. A vizsgálati eredményeket az esőztető berendezések egyes alkotó elemeinek (szivattyús-gépcsoport, csővezetékek, szerelvények, tartozékok, szórófej), a berendezések működésének, a hidraulikai méretezésnek, a növénytermesztési és gazdaságossági vonatkozásoknak sorrendjében ismertetem. L AZ ESŐZTETŐ BERENDEZÉSEK VIZSGÁLATA 1. Szivattyús gépcsoportok Talán a szivattyús-gépcsoportoknál legnehezebb a hatalmas területi fejlődést megfelelően követni és az esőszerű öntözés igényeit legjobban kielégítő szivattyút és meghajtó motort tervezni, ill. alkalmazni. Á növénytermesztés igényeinek és általában a helyi körülményeknek figyelembe vétele döntő jelentőségű a szivattyús gépcsoportok kialakításánál [5, 6]. Fontos, de nem elegendő az, hogy a motor és a szivattyú összeépítése és együttes hatásfoka kedvező legyen. Mégis meghatározhatók azok az alapadatok, melyek figyelembe vételével a motorok és a szivattyúk megtervezhetők és így a gépi berendezés már magában is vizsgálható. A szivattyús-gépcsoportok mozgók és állandók (helyhez kötöttek). Közös jellemzőjük, hogy a motor (vagy traktor) tengelykapcsolóval, áttétellel vagy szíjjal hajtja meg a szivattyút. Kisebb gépcsoportnál (400 l/percig) a centrifugális tengelykapcsolók, nagyobbaknál (400 l/perctől felfelé) a szerkezeti egyszerűsítés érdekében a gumidugós tengelykapcsolók alkalmazása látszik célszerűnek [7]. Mozgó (magánjáró) traktoros gépegységnél — az erőgép teljesítményének megfelelő szerelésű — kardántengelyes meghajtás a megfelelő [7, 8]. a) Erőgépek A szivattyú motorhoz (beépített vagy mozgatható) és traktorhoz (rászerelt, utánfutós) kapcsolódhat. /. Motorok. A rendelkezésre álló motorok jellemzőinek vizsgálata után [9], íigyelembe véve all. ötéves tervben rendelkezésre álló típusok gyártási tervét is, a következő négy motortípus javasolható alkalmazásra (Zárójelben a LE értékek): D — 614 (125); D—414 (65); D—213c (30); SD—1500 (12).