Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

3. füzet - VI. Ismertetések

Perényi К.: öntözés talajvízből 487 2. ábra. A talaj vízszin, a csapadék, valamint a Tagliamentó folyó vízhozamának alakulása 1932 évben A vízkivétel A kút kiképzését a 3. ábrán láthatjuk. Az építés sorrendje : Először a felső kónikus 0,80 m magas vasbeton kútgyűrűkből álló szakasz helyét ássák ki kézi erővel, kb. a nyugalmi talajszint feletti 2 m-ig. Majd a kútgyűrűk elhelyezése után acél vágóélű 1,20 m magas vasbeton gyűrűt indítanak süllyesztéssel az elért szintről. Ez az első gyűrű igen erős, mivel részben a különböző talajféleségekben való áthaladással, részben a kotróedény munkájával járó igénybevételeknek kell ellenállnia. Erre az első gyűrűre kerül még 3 igen erősen vasalt (0,90 m magas) betongyűrű, majd helyszírien előre gyártott kisebb magasságú (0,20 m) gyűrűket helyeznek föléjük a fokozatos mélyítés folyamán. A kútgyűrűk belső átmérője 1,80 m, a külső 2,20 m. Ezeket a gyűrűket nyílásokkal látják el a víz útjának biztosítására, míg függőleges irányban gondoskodnak az összekötés biztosításáról. A gyűrűk között 2 cm-es rést is hagynak, távtartó lábacskák bebetonozásával. Ez is elősegíti a víz beszivárgását (4. ábra). A markoló kotró háromlábú állványzatról leeresztett csészepárja a víz alól kiemelt földet elmés csúszda segítségével helyezi el (5. ábra). Ugyanez az állvány szolgál a vasbetongyűrűk leeresztésére is. A kútgyűrűk süllyesztését egészen addig folytatják, míg a vágóéi kb. 20 m-re kerül a normál-talaj vízszín alá. Tapasztalat szerint ekkor érhető el a 170 — 190 l/s vízhozam. A próbaszivattyúzás időtartamára nem találtunk adatot (valószínűleg 8—10 óra), azonban mint a 6. ábrán látható próbaszivattyúzási görbék mutatják,