Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

1. füzet - II. Szilágyi Gyula-Vágás István: Földmedrű öntözőcsatornák szivárgási veszteségének megállapítása

32 Szilágyi Gy.—Vágás I. beverése esetén. Ugyanitt elvégeztük az összetartozó értékeket összefüggésbe hozó egyenes meghosszabbítását, extrapolációját is a mérőcsővel ténylegesen már elő nem állítható M = 0 csőbeverés, tehát tulajdonképpen a cső be nem verésének esetére. A mérőcsőben a beverésmentes esetre az extrapolációs grafikon alapján meghatározott £

0 értéket úgy tekintettük, mintha azt állóvízű medencében értük volna el, hiszen a két eljárásnak ebben a határesetben elméletileg azonos eredményt kell szolgáltatnia. A 6. ábrán feldolgozott esetben a v = ~ E30 hányados 7,9-nek adódott. Az I. táblázatból kapott átlagérték és a 6. ábrán meghatározott érték megnyugtatóan közel esik egymáshoz. így középértéküket, a v = 7,75 viszonyszámot fogadhatjuk el az állóvízű medence módszerével, illetőleg a szivárgásmérőcső módszerével kapott — egyébként azonos helyre és azonos viszonyokra vonatkozó — mérési eredmények átszámítására. Ezekután már elegendő a mérőcsöves módszernek az alkalmazása abból a célból, hogy a talajjellemzőknek a szivárgásra gyakorolt hatását megállapíthassuk, az állóvízű medence módszerére történő átszámítás együtthatója — saját kísérleteink számára — ismeretessé vált. .'5. Szivárgásmérő esővel végzett kísérleti mérések a talajminőség szivárgásra gyakorolt hatásának megállapítására A könnyen megismerhető hidraulikai és geometriai adottságok birtokában — eddig kialakított véleményünk szerint — jóformán egyedül a talaj minősége minősíthető olyan jellemzőnek, amely döntő befolyást gyakorol az elszivárgás mértékére, s emellett a további hatótényező számbavétele nem szükséges. Hogy a talajminőség hatását vizsgáló kísérleteink eredménye mentes lehessen a mérőcső feltöltési magasságának és beverési mélységének változtatásából származó mellékhatásoktól, újabb kísérleteinket 1 m feltöltési magasság mellett a 30 cm-es beverési mélység megtartásával végeztük el. Tömegméréseink során — mert akkor azt még nem ismertük — nem lehettünk tekintettel az Öllős Géza által 1958-ban megfogalmazott egyenlőtlen beszivárgási hatásra. Öllős Géza 1958-ban kísérletileg kimutatta [10 ], hogy elárasztott területek alatt, ha a befogadó vízfolyás a vizsgált területet övezi, s permanens, duzzasztott szivárgás áll elő, az elszivárgás intenzitásának hely szerinti megoszlása egyenlőtlen. Az elárasztott terület közepe tájáról kevés, gyakran minimális, a szélekről nagyobb vízhozam szivárog be. Ez a hatás az öntözőcsatornák esetében kétségkívül fennállhat, azzal a különbséggel, hogy a csatornák néhány méteres, tehát viszonylag kis szélessége miatt az elszivárgási viszonyok kiegyenlítetlensége nem olyan nagy mértékű, mint például a rizsföldeknél. Amint más természetű vizsgálataink igazolták [12], az Öllős-féle hatás jelzésére a mérőcsöves módszer alkalmas. Az Ölló's-féle hatás elhanyagolásából származóan tehát hibák terhelhetik méréseink eredményeit, azonban ezeknek a hibáknak a jelentőségét lényegesen csökkenti az a körülmény, hogy kísérleteink során nagyjából egyforma valószínűséggel végeztük méréseinket a csatornafenék középső, illetőleg szélső szakaszain, és így az Öllős-hatásból származó mérési eltérések egymást kiegyenlítik. Ez a körülmény egyik indokává vált ilyenformán annak, hogy végleges összefüggéseinket nem a pontonkénti mérési adatok közvetlen felhasználása útján, hanem bizonyos adatcsoportok átlagolása segítségével igyekeztünk megkeresni.