Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)
1. füzet - II. Szilágyi Gyula-Vágás István: Földmedrű öntözőcsatornák szivárgási veszteségének megállapítása
26 Szilágyi Gy.—Vágás I. A függőmedrü öntözőcsatornában előállított üzemi vízszint és a talajvíz szintje között általában több méteres különbség van, így az öntözőcsatorna vize a talajvíz felé igyekszik szivárogni. A szivárgásnak négy esetét különböztetjük meg [3, 5, 11]. Az első eset a száraz talaj telítődése, amely addig tart, amíg az elszivárgó víz el nem érkezik a talajvízig. A vízmozgás nem permanens, és a talaj víznyelőképessége igen nagymérvű. A második eset a csatorna vizének permanens szabad elszivárgása és folyamatos elvezetődése az áramló talajvízben. Ez az eset csak kedvező körülmények között lehet állandó. A harmadik eset a szivárgó víz talajvízre való ráduzzasztásának nem permanens stádiuma. Ebben az esetben igyekszik kialakulni az elszivárgó víz végleges duzzasztási görbéje. A negyedik eset a duzzasztott szivárgás permanens stádiuma, amelynél egyensúly következik be az elszivárgott víz mennyisége sa talajból elvezetett, vagy elpárolgott víz mennyisége között, időben állandó duzzasztási görbe mellett (2. ábra). Zárjuk ki tárgyalásunkból a szivárgásoknak nem permanens eseteit. így . várhatjuk ugyanis, hogy a mérési feltételeket egységesíthetjük. Permanens szivárgás esetén élőkísérleti adataink azt mutatták, hogy a szivárgó vízoszlop magasságának időbeli változása a H(t) = H 0- e~ e t (1) Vízzáró réteg УтГГ-fTTTyyrrT Vízzáró réteg ábra. A szivárgási folyamat kialakulása. (Karádi G. Nés Orlóczi I. nyomán) Fig. 2. Development о/ seepage
