Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

2. füzet - VIII. Ismertetések

Jenes A.: Képek az 1838. évi árvízről 341 ömlik a víz. Azonnal leugrottam a gletseherről, nehogy az áradás elszigeteljen szállásomtól. És csakugyan igaz volt, mert a canálisokat nem zártákéi s az egyik csatornanyíláson át a Színház-téren (mai Vörösmarty tér) hamarosan egész kis tenger képződött. Erre haza siettem bízván abban, hogy lakóházam magasan íekszik. Az udvari szobámat használván hálószobának, később csak távolról hallottam a zajt, sőt a harangok félreverését sem hallottam. „Reggel mikor felkeltem és kitekintettem az ablakon, láttam, hogy a Wurm udvar kapujának sarkköve vízben áll s a víz a József tér szélét mossa, a Színház tér (mai Vörösmarty tér) tele volt vízzel, a Váczi utczából pedig egy csónak emberrel megtömve evezett ki." ,,A sok szomorú eset közt azonban sok komikus jelenet is volt. A „Magyar Király" vendéglőből (Dorottya-Vigadó u. sarok) két pincér egy vastag széles deszkán evezett ki, függönyrudak voltak az evezőik. Zsemlét és kiflit vettek az ott rekedt vendégeknek. A süteményt két serviettebe kötve a nyakukba akasztották, hogy ha beleezuppanna is valamelyik a vízbe, a zsemlye ne ázzék meg. De mégis pórul jártak, mert véletlenül egyszerre megnehezedvén a deszka ugyanazon oldalára, a deszka fölfordult s ők mindketten végig vágódtak a piszkos vízben, a zsemlyéikkel együtt." „Ügy emlékszem az nap délután volt mikor a lakóházunk Erzsébet-tér (mai Engels tér) felőli kapujában állva hallom, hogy azt beszélik, a Dóra ház (helyesen Derra) nagyon megrepedezett, pedig ott a föld színén nem is volt víz. Amint odaf nézek a Bálvány-utcza (mai Október 6 utca) szögletére, úgy rémlik előttem, mintha megmozdulna ez a ház, aztán porfelleg foglalja el a helyét roppant dörej kíséretében. I Szalad arra minden ember köztük én is, s mikor a porfelleg oszlani kezdett látjuk, hogy a háznak a Bálvány utcza (Október 6 utca és Engels tér sarok) felőli oldal, sőt az Erzsébet-térre néző homlokzatának a kapuig terjedő fele is beomlott. Szerencsére a lakók már előbb kimenekültek belőle, de az egyik aki valamiért vissza ment, majdnem ott veszett. Éppen a beomlás pillanatában szaladt el, hajadon fővel, a haja vörös volt, de annál sápadtabb az arcza a nagy ijedtségtől. Szerencséjére a lépcső a megmaradt oldalon volt." „Az Erzsébet téren víz nem volt, de a félig olvadt hó leve folyton hólyagzott, a mint a Dunából a laza földön át tovább nyomuló víz a levegőt kiszorította." „Egy pár óra múlva, belefáradva a sok ácsorgásba, fölmentem szállásomra. De mekkora volt a meglepetésem, sőt ijedtségem, mikor a műtermembe lépve látom, hogy a parquettet ujjnyi magasan fődi a vakolat törmelék. A mint a menyezetre nézek, látom, hogy a nádak és léczek vakolat nélkül állanak. Szaladok a hálószobám felé, melynek ajtaja kissé nyitva volt, próbáltam kinyitni, de nem mozdult. Ekkor látom, ám, hogy az egész közfal rézsút össze van repedezve, mert a szomszédos Neuhofer féle ház sülyedt. Nagy nehezen befértem az ajtón és siettem íróasztalomból készpénzemet kimenteni, azután még jobban siettem lefelé. Az Erzsébet téren (Engels tér) a József-napi vásárra már fölállították a bódékat, de még üresek voltak. Égy ilyen bódét mi is lefoglaltunk. Érdivel és inasunkkal együtt s itt háltunk meg. Az inassal hozattunk le ágyneműt és meleg ruhát, de egész éjjel nem aludtunk, mert a harangok félreverésétől és a vészkiabálásoktól hogy a „víz nő" hogy is lett volna kedvünk aludni." „Másnap az inasomat megbíztam: béreljen ki számunkra egy dereglyét, minden áron, ha kap. Kapott is egyet 40 pengőforinlért." „A fürdő-utezában (mai József Attila utca) a „Kávéforrás" előtt szálltunk a dereglyébe, a hol térdnél magasabban állott már a víz. Itt csatlakozott hozzánk Végh Muki, Végh Ignácz protonotarius fia, de egy asszonyság is, két leányával s egy liberás inassal ugyancsak könyörgött az Istenért vinnénk magunkkal. Én azt feleltem, hogy ahányan elférnek a dereglyén anélkül hogy baj lenne belőle, jöhetnek velünk, mire az inas ölében fogva hordta be őket a csónakba. Sosem jártam végéro kik voltak ezek, pedig az inasukat többször láttam e pár nap alatt Budán. A hajósok, mikor a fürdő-utczából kiértünk, nem indulhattak rögtön Buda felé, olyan erős jégzajlás volt, hanem rudakkal tolták a dereglyét a házak mellett fölfelé, s mikor az István főherczeg vendéglő ( Akadémia u. és Vigyázó F. u. sarok) előtt elhaladtunk s egy kissé ritkábban jött a jég ekkor merészkedtek neki a Dunának. Két órai munkába került, mire a túlsó partot elértük, de itt aztán megszorultunk. Ugyanis, a régi hajóhídon alul épült Dunaparti sarokház elég nagy gerendákból jégtörő bakokat állítottak föl, hogy a sarokház falát a jég be ne törje. E bakokra magas jégfal torló12 Vízügyi Közlemények