Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

30(5 Kisebb Közlemények A vegyszeres vízinövényirtás A vegyszeres vízinövényirtással a jelentősebb vegyiparral rendelkező országok igen széles körben foglalkoztak és mind anyag, mind felszerelés tekintetében eljutottak a teljes eredményig, a gaznövények teljes irtásáig. Amerikában kiterjedt irodalma van a vízalatti gazok irtásának. A célt igen hatékony anyagoknak a vízbe adagolásával érik el. Részletesen ismertetik fl, 2, 4] a rézszulfát, benoclor, benoclor 30, solvent nafta vegyszerekkel és aromás vegyületekkel történő vízalatti növényirtás módjait, valamint az elérhető eredményeket. Képleteket adnak a vízbe adagolandó vegyszer mennyiségére, beszámolnak a hatásról, az aromás vegyületek használatához számolóléc is van, amit ismert vízhozam esetén a szükséges vegyianyagoldat kiszámításához lehet használni. Ezekkel az anyagokkal öntözőcsatornákat is tisztítottak. Az ismertetések két lényeges megállapítást tartalmaznak : 1. A vegyszerek bizonyos hígulás előtt ártalmasak a vizek állatvilágára, és 2. a vegyszeres vízalatti növényirtás hatása többek között függ a víz hőmérsékletétől is. A többi befolyásoló tényező ismertetésére a felszín feletti növények irtásánál később kitérünk. Német kutatók a vízalatti gazok irtását nem tárgyalják, mert ezek irtása ezideig meg nem oldott kérdés. Az amerikai irodalomban fellelhető rézszulfát, nátriumarsenit, arcolein, és koncentrált hormonos szerek a német szakemberek szerint minden esetben veszélyeztetik a csatorna, illetve a befogadó halállományát. A vízfelszín feletti csatornagazok vegyszeres irtására az elmúlt 15 évben kísérletképpen rendkívül sokféle anyagot, illezte anyagváltozatot használtak. Holz és Rieth a nyugatnémetországi Növényvédelmi Hivatal munkatársai éveken keresztül vizsgálták az anyagokat és keresték a legmegfelelőbb eszközöket a gyakorlati alkalmazás számára. Megállapították, hogy az alábbi anyagokat célszerű használni: Weedasol, amely aminotriazol ATA készítmény, adagolása 30 — 40 kg/ha, 485-ös kísérleti anyag az ATA és a Simazin keveréke, adagolása 20 kg/ha, Elmasil az ATA és 2,4 —D keveréke, adagolása 70 kg/ha, Dalapon, amely diclorpropionsav készítmény, adagolása 20 — 25 kg/ha, Basinex, amely diclorvajsav készítmény, adagolása 30 — 40 kg/ha. A keletnémet kutatók a Dalapont Omnidel-Special néven említik, használhatóknak ítélik a klorát alapanyagú Agrosant, Anforstant és Wegereinget, amelyeket a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet kísérletei során hazánkban is* kipróbált. Jellemző, hogy jóval nagyobb fajlagos adagokat ajánlanak a nyugatnémet kutatóknál. Az ismertetett anyagok a megjelölt adagokban nem ártalmasak a vizek állatvilágára és azokra sem*, akik a halakkal táplálkoznak. Nem ártalmasak a hormonos anyagok sem akkor, ha a szárazföldön alkalmazott adagokkal használjuk a vízinövények ellen. Ezeket azonban a fenéken burjánzó vízalatti növények irtására csak kristályos formában használhatjuk, ugyanis észtereik a halakra károsak. A fenti anyagok a különböző növénycsoportokra nem hatnak egyformán. Ezért szükség szerint többféle anyagot kell párhuzamosan használni à vízinövények irtásához. Az ATA-tartalmú anyagokra jellemző, hogy a hatás 10 — 14 nap után látható és 4 hét után pusztul el a növény. A sarjadzás a következő tavasszal 20 — 30%-os volt és az új növény elfehéredett. A triclorsavas anyagok elsősorban az egyszikűekre hatásosak. Ezek hatása is — hasonlóan az előbbi csoporthoz — lassú, csak 6 — 8 héttel a kezelés után fejeződik be. Az összes felsorolt vegyianyag részben elpusztítja a gyökereket is, tehát az utánsarjadzás 70 —80%-kal csökken. A TCA kifejezetten gyökérméreg, különösen a nádfélékre hatásos száraz csatornákban. A pusztulás után a gyengébb növények a mederben „lefekszenek", a sás és nádfélék azonban pusztulás után is állva maradnak, csak a gyökérzet előrehaladt korhadása után dönti le egy őszi vihar vagy nagyobb esésű csatornamederbcn egy esetleges árhullám ezeket a növényeket. Nem számíthatunk maradéktalan eredményre a sásnál egyik vegyi anyag alkalmazása esetén sem.