Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)
2. füzet - I. Szesztay Károly: Tavak vízszínszabályozásának hidrológiai alapjai
Tavak vízszínszabályozása 187 3. A vízforgalom szabályozásának egyéb lehetőségei Teljesség kedvéért említjük meg a vízforgalom és a vízjárás szabályozásának két — többnyire csak kivételes esetekben alkalmazható — további lehetőségét: a vízfelület párolgásának csökkentését monomolekuláris védőréteggel és a hozzáfolyás időbeli eloszlásának szabályozását tározómedencékkel. Az előbbi megoldás a vízmérleg sokévi átlagaira, vagyis a P / (P -f L) arányszámra is kihat. Alkalmazására — a kutatások mai állása szerint — csak viszonylag kis (néhány km 2-nyi) vízfelületek esetében lehet gondolni, és ott is csak akkor gazdaságos, ha az évi párolgási veszteségek 10—40%-os csökkentésének (13. ábra) a vízkészletek megóvása szempontjából igen nagy a gazdasági jelentősége [5]. Valamely állóvíz vízjárásának szabályozását a hozzáfolyó vizek időszakos visszatartásával csak akkor lehet gazdaságosan megoldani, ha a tározómedencék építése más célokat is szolgál. A hatékony vízszínszabályozás a nagyobb állóvizek esetében egyébként is olyan nagyméretű tározókat kíván, amilyeneket a domborzati adottságok ritkán tesznek lehetővé. IV. A VÍZKIVÉTELEK HATÁSA AZ ÁLLÓVIZEK VÍZJÁRÁSÁRA A hasznosítható vízkészletek növelésének egyik leghatékonyabb eszköze a tározás. A vízjárásra gyakorolt hatás tekintetében minden állóvíz „tározómedence", amelyik — az átlagos vízforgalom és a befogadóképesség arányától függő mértékben — különbözővé teszi a belépő és a kilépő vízhozamok időbeli eloszlását. Az, hogy az ország kereken 3 milliárd m 3 együttes befogadóképességű állóvizei milyen mértékben járulhatnak hozzá a vízgazdálkodás igényeinek kielégítéséhez, a területi eloszlás szabta feltételeken kívül az állóvizek vízmérlegét és vízjárását szabályozó adottságoktól függ. A vízkészlet hasznosítására, vízkivételek létesítésére természetesen lényegében csak akkor lehet gondolni, ha az állóvíznek vízfeleslege (túlfolyása) van. Az előzőekben láttuk, hogy a vízmérleg alakulását a vízfelület kiterjedésének csökkentésével vagy növelésével jelentékenyen módosítani lehet. Kisebb állóvizek esetében bizonyos körülmények között gondolni lehet a párolgást csökkentő vegyszerek alkalmazására is. Hasznosítani lehet az állóvizek medrét valamely más forrásból nyert vízmennyiség időszakos raktározására is. Ha a kívánt vízmennyiség az állóvíz átlagos vízmérlegének egyensúlya szempontjából biztosítottnak látszik, meg kell még vizsgálni a tervezett vízkivétel hatását a vízszíningadozásokra. Nyilvánvaló, hogy nem lehet a vízhasználatot engedélyezni, ha a vízkivétel a parti települések, a fürdőkultúra, a vízi közlekedés vagy más meglevő vízhasználat számára megengedhetetlenül magas vagy alacsony vízjárásokkal járna. A vízkivétel hatása az állóvíz vízszíningadozásaira egyenletes és időben változó vízigény esetében lényegesen különbözhet egymástól. A 16. ábra a Balaton 1921—58. évi havonkénti vízmérlegei alapján végzett számítások eredményeként mutatja be, hogyan növekszenek a tó vízszín ingadozásai az állandó és egyenletes vízkivétel mértéke szerint. A 0, 2, 6 és 12 m 3/s vízkivétel esetére elvégzett számítások során feltételeztük, hogy a tó vízfeleslegei a H n y = 100 cm nyitási szintnél mindenkor szintemelkedés nélkül lebocsáthatók,
