Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

1. füzet - VIII. Ismertetések

152 Ismertetések A balparton jelentős tektonikai törésvonal húzódik, amely a völgyet két szakaszra osztja (1. ábra). A nyugati, magasabb völgyszakasz (jobbpart, folyó­meder és a hullámtér egy része) harmadkori kőzetekből, gyengén cementált alevrolil, araiilit és homokos-alevrolit kőzetekből áll. Lejjebb kvarc, homok, homokkő és nyomás alatti vizet tartalmazó alevrolit kőzetek helyezkednek el. A hullámtéren legfelül egy 15 — 25 m vastag aliuviális homokréteg van, amelyben helyenkint kötött talajlencsék is találhatók. A keleti, alacsonyabban fekvő részen felülről negyedkori homok és agyag­rétegek helyezkednek el, amelyeknek vastagsága 15 — 20 m, alattuk nagyvastagságú agyag és homokrétegek fekszenek. A változatok kidolgozásánál figyelembe kellett venni, hogy a beton műtárgyak a tektonikus törésvonalba nem kerülhetnek és a nyomást ebben a körzetben a'földgátnak kell felvennie. Az adott geológiai, topográ­fiai viszonyok között legkedvezőbbnek mutatkozott a hullámtéri elrendezés, 1. ábra. Geológiai liosszelvény a vízlépcső műtárgyainak tengelyében. 1 = nagyhézagú agya­gos-homok, 2 = homokos agyag, 3 = agyagos-homok lencséket tartalmazó homokréteg, 4 = agyag, 5 = homokos alevrolit kőzetek, 6 — homokkő, 7 = argillit és alevrolit, 8 = homok és homokkő, 9 — törésvonal Ennek alapján a beton műtárgyak a balparti hullámtérre épültek és a főmedret földgát zárja el. A beton műtárgyak építési időszakában a főmeder teljesen szabadon állt, így biztosítva volt az árvizek lebocsátása és a hajózás. A meder áttöltése egyetlen kisvízi időszakban ment végbe. A hajózás számára biztosítandó 3 m/s-os sebesség biztosításához 850 m széles szabadonhagyott mederre volt szükség. Az utóbbi figyelembevételével állapították meg a balparti körülzárás adatait. A körülzárás és a tektonikus törésvonal között a duzzasztómű és az erőtelep elhelyezésére 1,5 km széles sáv állt rendelkezésre. A laboratóriumi vizsgálatok és a helyszíni megfigyelések is rámutattak arra, hogy a vízlépcső mederanyaga az alvizi részen nagyázemcséjű homok, alatta pedig homokos alevrolit és alevrolit rétegek helyezkednek el. A közepes fajlagos víz : hozamot így célszerű volt 45 m 3/s-ra csökkenteni. Az erőtelep hossza a szokásos megoldás alkalmazásával azonban 1900 m-re adódott volna. Ezért választották a pilléres erőmű változatot, ez esetben nemcsak gazdaságossági, hanem műszaki meggondolások alapján. Az erőtelep a mederhez közelebb helyezkedik el és így a mélyebb alapozás az alapkőzetre kerül, a kevésbé lenyúló duzzasztómű pedig aliuviális üledéken helyez­kedik el (2. ábra). A hajózsilipek a balparti hullámtéren a tektonikus törésvonal mögött helyez­kednek el, az alvízcsatorria 24° szögben torkollik vissza a mederbe. Az erőtelephez alállomás és elosztóberendezések, a duzzasztóműhöz hallépcső tartozik; a továbbiakban felső és alsó zsilipöböl, előkikötő, meder és hullámtéri földgát alkotják a műtárgyak összességét. A műtárgyak összhossza 4,9 km, amelyből 1,5 km esik a betonlétesííményekre. A Volga két partját a műtárgyakon keresztül haladó vasút és közút köti össze. Valamennyi beton műtárgy és a'földgát hullám­téri része egy körülzárás védelme alatt épül. Sőt a körülzárás'mögött helyezkedik el a betongyár, hidromechanizációs és egyéb vállalatok épületei, valamint az ideiglenes lakótelep.

Next

/
Oldalképek
Tartalom