Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)
1. füzet - V. Kienitz Gábor: A hortobágyi térség belvízrendezése
116 Kienitz Gábor tartó vízborításból eredő mezőgazdasági károk K 3, K 7, K u és K 1 & Ft/ha értékeit. A vizsgált árhullám során valamely öblözetben valamely kategóriából elöntött terület K' kárát — a megfelelő A'-kal alkalmazva — a következő képlettel határozhatjuk meg: K' = K 3 (T' 3 - T't) + K 7 (Г- - T u) + K n (Гц - T' 1 5) + K 1 5 T\- (7) A (7) kifejezi azt, hogy T' területek egymáson belül helyezkednek el (mivel az elöntés elején a nagykiterjedésű T' 3 tartalmazza a visszahúzódó víz miatt még mindig elborított kisebb 7" területeket, s.i.t.), tehát különféle ideig elborított terület-sávok kárait kell összegeznünk. Ily módon kell minden öblözet minden kategóriájú talaján a K' károkat kiszámítani, s ezek öblözetenkénti összegezésével állapítható meg, hogy egy-egy öblözetben az adott árhullám mekkora kárt okozott. Megjegyzem, hogy a most vázolt számítási mód alapjait tekintve azonos egy általam már korábban bevezetett módszerrel, amelyet a Vízügyi Közleményekben ismertettem [5]. Tényleges eltérés azonban az eddig általánosan elfogadott szemlélettől, hogy a belvizek lefolyásánál nem számolunk a levezetőrendszer névleges kiépítésével, hanem minden esetben csak a rendszer hatásfokgörbéi által megszabott teljesítőképességgel. Ily módon már olyan kisebb belvizek esetén is károkat tudunk kimutatni, ameiyek mértékadó fajlagos vízszállítása különben alatta marad valamilyen fokú névleges kiépítésnek. Ezt a jelenséget különben a gyakorlat is igazolja, kisebb belvizek is okoznak károkat. Feldolgozva 50 éves árhullám-sorunkat a (7) képlet szerint, а q 0, 5 0 és rendre a </ c, 2 0 és q 0, 3 R, q c, i 0 integrálgörbék közti ordináta-különbségekkel számolva, minden öblözetre rendelkezésünkre állt három 50 éves belvízkársor, a három alacsonyabb kiépítési foknak megfelelően. A károkat azonban csak törzskároknak tekintettük. Először 50%-kal megnöveltük őket a járulékos károk figyelembevétele céljából. Ezek részben az el nem borított, de foltokban károsodást szenvedő területek, a belvizet követő év utólagos jellegű, a közlekedés akadályoztatásával összefüggő, valamint más, a mezőgazdasággal össze nem függő népgazdasági ágazatok együttes kárai, amelyeket számszerűen ugyan nem tudunk meghatározni, de amelyekre legalább %-os figyelembevétellel feltétlenül gondolni kell. Másodszor, kár-adataink szárazgazdálkodásra vonatkoznak, márpedig a Hortobágyon egyre fejlődőbb ütemű öntözés folyik. Az öntözéses gazdálkodás bevezetése kettős módon hat ki a belvízkárokra. Egyrészt, a telítettebb talajok miatt általánosságban több a keletkező belvíz. Másrészt az értékesebbé vált területen nagyobb a keletkező kár értéke is. A két hatás egyaránt a károk növekedését vonja maga után. A VIZITERV-nél készült egyik korábbi tervünk (6) alapján azt állapítottuk meg, hogy a keletkező belvízkár kb. annyi százalékkal növekszik e két okból, ahány százaléka öntözött a területnek; feltéve, hogy utóbbi nem haladja meg a 60—80%-ot, s azon belül a rizsterület a 20%-ot. Ilyen arányban megnöveltük kárértékeinket az összes öblözetekben az öntözött, illetve öntözésre előirányzott területek ismerete alapján. így megnövelt q,, 2 t, q ;, 3 0 és f/ (, 4 (,-hez tartozó 50 éves belvízkár-sorainkból belvízkár-tapasztalati valószínűségi görbéket szerkesztettünk, Hazen-féle skálában végzett grafikus kiegyenlítéssel, külön-külön minden öblözetre. Adott százalékos valószínűségű kár-értékekből a belvízrendezés következtében előálló, ugyanolyan százalékos valószínűségű többlet-jövedelmek a következőképpen számíthatók. Nevezzük a q 0,2<, q, , 3 0 és q M 0 kiépítésekhez leolvasott károkat K 0,2 0, K a, 3 0 és K 0, 4 ü-nek. Magasabb kiépítési fokra fejlesztés esetén ezek
