Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)
1. füzet - V. Kienitz Gábor: A hortobágyi térség belvízrendezése
A Hortobágy belvízrendezése 113 hatásfok-görbéi. E görbék és e fogalom bevezetése tulajdonképpen első számszerű bizonyítása annak a régóta tapasztalt ténynek, hogy a ténylegesen észlelt lefolyás csak bizonyos belvízmennyiség esetén érheti el a névleges kiépítéssel számíthatót. Ez a jelenség a gyakorlatban véleményem szerint részben az összegyülekezési folyamat törvényszerűségeivel, részben a rendszer mindenkor meglevő bizonyos tehetetlenségével hozható összefüggésbe. Tényleges árhullámaink mindkét okot tükrözik, ideális árhullámaink azonban természetesen csak az elsőt, hiszen adott sebességű vízmozgásokkal számoltunk. Hatásfok-görbéinket kiegészítettük még a két szélsőséges állapotot jellemző q u, 2 0 és q c, 5 n .görbék közé interpolált <7i;, 3„ és q t , 4 0 görbékkel is. Ezek tehát a tényleges állapotról történő fejlesztés két közbenső állapotát jellemzik. Birtokukban, valamint a már ismertetett törvényszerűségeknek az ismeretében megszerkeszthetők voltak a két közbenső állapothoz tartozó árhullámok, valamint ezek integrálgörbéi is, a tényleges és ideális hullámok görbéi közé. Összes árhullámaink a hortobágyi térség egészére vonatkoznak. Márpedig a levezető rendszert átalakítjuk, és az egyes öblözetekkel kapcsolatban különkülön lesz szükségünk adatokra. Ez felveti a kérdést, hogy mekkora l/s ha kiépítéseknek felelnek meg egy-egy öblözetben a q., 2 t, q 0, 3 i, q t, i 0 és q 0, 50 értékek? Valamely öblözet tényleges kiépítése ismereteink alapján átlagszámmal rögzíthető. Az ideális kiépítés fentiek szerint azonos az 50 éves legnagyobb fajlagos vízszállítással. Ez utóbbi a (2)-ből levezethető, ha feltételezzük, hogy valamely öblözet adott ideális árhullámának mértékadó fajlagos vízszállítása (q s z) úgy aránylik az egész hortobágyi térség megfelelő értékéhez, mint ahogy a rész-hullám átlagos fajlagos vízszállítása aránylik az ágotai hulláméhoz. A teljes hortobágyi térség, illetve az i-edik öblözet átlagos fajlagos vízszállításai (ha az előbbi árhullám tömege В é sa két hullám közös időtartama t, az öblözet területe pedig F t): 4tti = ^— öletve q m = — (l/s ha) (5) Az (S)-beliekből az átlagos qк aránya levezethető. Ezzel az arányszámmal bontva fel a teljes hortobágyi vízgyűjtőre vonatkoztatott 0,50 l/s ha értéket, az г-edik öblözet ideális kiépítési foka: <7„,50i = «i 1 0,50 = /, 0,50 (l/s ha) (6) A (6) szerint meghatározott ideális kiépítés és a rögzített tényleges kiépítés közé — a korábban leírtakkal teljes összhangban — interpoláltuk a q,, 3 0 és q , 4. értékeket is. A 11. táblázatban közlöm az egyes öblözetek különböző fokú fejlesztéseinek l/s ha értékeit. Megjegyzem, hogy hasonló elgondolás alapján az elemi rész-vízgyűjtőkre is levezethetők ugyanezek az értékek. 50 éves áihullám-soraink birtokában közvetlenül választ tudtunk nyerni a hidrológiai feltárással kapcsolatban célul kitűzött első és második kérdésre, míg a harmadik még további számításokat igényelt. A várható vízhozamok, mint láttuk, a rendszer kiépítési fokától függenek. Vettük minden évben és mind a négy kiépítési foknál az előfordult legnagyobb q s z mértékadó fajlagos vízszállítási értéket. Ezekből Hazen-íéle valószínűségi skálában egyszerű grafikus kiegyenlítéssel évi legnagyobb fajlagos vízszállítási tapasztalati valószínűségi görbé8 Vízügyi Közlemények
