Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)
1. füzet - V. Kienitz Gábor: A hortobágyi térség belvízrendezése
A Hortobágy belvízrendezése 107 rendszer esetén víz-elborítások jelentkeznek. E foltok elöntési görbéit szintvonalas térkép segítségével állítottuk elő. A foltok elöntési görbéiből mind a teljes hortobágyi térség, mind pedig a hét öblözet görbéi külön-külön, összegezéssel megszerkeszthetők voltak. Az összegezésnél először egy elöntésben levő vízmennyiségnek meghatároztuk az egyes elöntési foltokban levő rész-mennyiségeit, és ezekhez utóbbiak görbéin leolvastuk az elborított területek nagyságát. E területek összegét rendeltük az összesítő görbében a teljes vízmennyiséghez. Magát a görbét a vázolt eljárásnak több felvett vízmennyiséggel történt megismétlésével állítottuk elő. Kitűnik az elmondottakból, hogy a megoldás kulcsa annak ismerete volt, miképpen részesedik egy-egy elöntési folt az összes elöntésben levő vízmennyiségből? E kérdést a következő módon lehetett megközelíteni. Minden rész-vízgyűjtőhöz egy elöntési folt tartozik, és viszont. Az egyik feltételezés az volt, hogy minden foltban csak a saját rész-vízgyűjtőjéről származó belvizek gyűlhetnek össze. A másik feltételezés szerint pedig a vizek átfolyhatnak egyik rész-vízgyűjtőből a másikba, mégpedig éppen olyan mértékben, mint az az ismert vízborításokat okozó katasztrofális belvizek idején történt. , Világos, hogy az egyes foltokban általában jelentkező vízmennyiségek egymáshoz való aránya e két szélsőséges feltételezés melletti arányok között lesz. Amennyiben egy rész-vízgyűjtőre sem ráfolyás, sem onnan elfolyás nincsen, egy adott С csapadékmennyiségből P párolgás és V talaj-tározás mellett a lefolyó E belvízmennyiség az egyszerűsített vízháztartási egyenlettel fejezhető ki. E — С — P—V (1) Ügy látszik, hogy ha a fenti egyenletet szélsőséges belvizek esetére akarjuk alkalmazni, — már pedig vizsgálatainknál ezekre kellett tekintettel lennünk, — akkor С—P értéke 200 mm-rel veendő figyelembe, ha а V tározóteret a talajok diszponibilis vízkapacitásával számoljuk. Hortobágyi rész-vízgyűjtőink közül ugyanis 16 db kétséget kizáróan lefolyástalan volt. így a katasztrofális években az ezek elöntési foltjaiban összegyűlt, és a szintvonalas térkép segítségével meghatározható mennyiségű víz az (1) szerinti E volt. V értékébe a diszponibilis vízkapacitást helyettesítve vissza tudtuk számolni С—P-t, s a 16 öblözet átlagaként nyertünk rá 200 mm-t. Valamennyi rész-vízgyűjtőre alkalmazva ezekkel a feltételekkel az (1) szerinti egyszerűsített vízháztartási egyenletet, az átfolyás-mentes állapot vízmennyiség-részesedési arányszámait meg tudtuk határozni. Az i-edik rész-vízgyűjtő részvétele az össz-területről lefolyt belvízmennyiségben az а' =тк (2 ) arányszámmal fejezhető ki, és így első feltételezésünk szerint ugyanez fogja kifejezni az egyes elöntési foltokban levő vízmennyiségek egymáshoz mért arányát is. Második feltételezésünk szerint a foltokban összegyűlő vizek mennyiségét az átfolyások határozzák meg. Az г-edik rész-vízgyűjtőben található K i vízmennyiség egy átfolyási tényező segítségével hozható összefüggésbe a belvízhullám E { össz-vízmennyiségével : K i = k iZE l (3)
