Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

1. füzet - V. Kienitz Gábor: A hortobágyi térség belvízrendezése

A HORTOBÁGYI TÉRSÉG BELVÍZRENDEZÉSE KIENITZ GÁBOR

1 A hortobágyi puszta ősállapotában nemrég még Hazánk egyik idegenforgalmi nevezetessége volt, ma viszont a terület mezőgazdaságának rohamos fejlődése vonhatja méltán magára a figyelmet. Ez a fejlődés a tiszalöki öntöző-rendszer kiépülésével függ össze. Utóbbi kérdéseivel és a megoldandó feladatok tárgyalásával bőven találkozunk szakirodalmunkban. Kevés szó esett azonban a Hortobágy vízháztartásának passzív oldaláról, a belvízrendezésről. Pedig ennek az aktív vízgazdálkodással párhuzamos fejlődése egyik alapfeltétele a hortobágyi térség kultúrterületté válásának. Cikkemben ismertetni kívánom a legutóbbi időkben a Vízügyi Tervező Irodánál folytatott ilyen irányú vizsgálatokat, valamint az elért eredményeket. * A Tisza és a Körösök szabályozása után az árvizektől mentesített ÉszakTiszántúl belvizeinek levezetése érdekében létesítették a Hortobágy-Berettyó főcsatornát. A felhagyott Berettyó-medret átvágással összekötötték a Hortobágy ősmederrel. Az így kialakított, összesen 167 km hosszú főcsatorna alsó szakasza a torkolattól az Ágota-pusztai hídig Hortobágy-Berettyó főcsatorna, míg e fölötti szakasza Hortobágy főcsatorna néven ismeretes. A hortobágyi térség elnevezésen utóbbi vízgyűjtő-területét értjük. Ezt nyugaton és északon a Tisza védtöltései zárják le, keleten a nyírségi vízgyűjtők felé, délen pedig a Hortobágy-Berettyómenti öblözetek felé megvonható vízválasztó határolja. A hortobágyi térség a Hortobágy-Berettyó főcsatorna megépülte után is hosszú ideig megmaradt ősállapotában, és esak a széles és jól beágyazott erekbe bejutó vizeket tudta a Hortobágy továbbvezetni. A belvíz-kérdés megoldása céljából a múlt században alakult meg az Alsó-Szabolcsi Ármentesítő Társulat, de átfogó rendezési terv csak a századfordulón készült. E tervet az 1915. évi katasztrofális belvíz figyelembe vételével 1924 — 29 között valósították meg részben, majd az 1940-es években folytatták a munkálatokat. A belvíz-rendszer gerince a Hortobágy főcsatorna lett, melynek a két öblözet, a tiszai és a hortobágyi, valamint az ezekhez csatlakozó keleti külvízgyűjíö belvizeit kellett elszállítania. Kiépítési mértékül a tiszai öblözetben 0,27, a hortobágyiban 0,25, a keleti külvízgyűjtőben pedig 0,18 l/s ha-t állapítottak meg. Ezeket az értékeket az akkor szokásban levő eljárással határozták meg; egy katasztro1 Kienitz Gábor oki. mérnök, a Vízügyi Tervező Iroda tervező mérnöke. A tanulmány anyagát a Vízügyi Tervező Irodánál készült terv adja. A terv belvízrendezési vonatkozású anyagának kidolgozásánál szerző munkatársa Polgár György és Cziráky József volt, ezenkívül Goda László, akinek nevéhez a vizsgálatok kezdeményezése fűződik és Marchhart József, valamint Kováts D. Géza, akik több évtizedes tapasztalataikat nyújtották segítségül a terv kidolgozásához.