Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

1. füzet - III. Joó Ottó: Részletek a Szovjetunió mezőgazdasági vízgazdálkodásából

Részletek a Szovjetunió vízgazdálkodásából 59 ha-t vontak be öntözéssel a mezőgazdasági művelésbe. Öntözése Közép-Ázsia mezőgazdasági hasznosításának egyik kulcskérdése. A sztyeppe összterülete 430 000 ha-ra tehető. Az évi csapadék 250—300 mm. Az egész a tenyészidőn kívül hullik. Az évi középhőmérséklet +13 C°. A nyári maximum -] 43 C°, a téli minimum —31 C°. A napfényes órák száma a tenyészidőben 2200—2500 között változik. Ugyanekkor a levegő relatív páratartalma az öntözések bevezetése óta 40—50%. Az említett gazdaságot Lenin dekrétuma nyomán 1924-ben szervezték. 12 000 ha területén 100%-ig öntözéses gazdálkodást folytat. Egyike a Szovjetunió legnagyobb gyapottermesztő gazdaságainak. Területén 10 450 ha gyapotföld van. Kiegészítő üzemágként a gyümölcs-, zöldségtermesztés, belterjes ló-, szarvasmarha- és sertéstenyésztés, méhészet szerepel. A sztyeppén 1958-ban mintegy 9000 juhot legeltettek. A szarvasmarhaállomány 1100 db. Egyedenként évi 3500 liter a tejhozam. A gyapotot hetes forgóban termesztik. A négy év gyapot után három év tiszta lucerna, vagy ennek olaszperjével való keveréke következik. A gazdaság hat, nagyjából 2000 ha-os, üzemegységre tagozódik. 1927 óta önálló kísérleti telepe is van. Feladata egy részét a gazdaságtól kapja. Fő feladata: az „Éhségsztyeppe" hasznosítási problémáinak megoldása. A gazdaság főcsatornáján 9 m

3/s öntözővíz jöhet a Szir-Darjából. A fajlagos öntözővízfelhasználás 0,75 l/s • ha. A vízfelhasználás tervét a gazdaság főmérnöke készíti el az üzemegységek öntözőagronómusainak öt nappal előre jelzett igénylése alapján. A gazdaságon belüli vízszétosztást az utolsórendű, állandójellcgű tábhcsatornákig a mérnök irányítja csatornaőrei útján. A gyapot évi öntözésének normája 1100 m

3/ha, a lucernáé és a kapásoké 1200 m

3/ha. A helyi szükséglet kielégítésére termesztett rizs 46 000 m

3/ha vizet kap a tenyészidőben. Az új telepeken évente hat-hétszer, a régieken kétszer •öntöznek felületi módszerekkel. Jelenleg kétféle öntözési módot alkalmaznak. Egyelőre a felületi öntözési eljárások közül a barázdás áztató öntözés van túlsúlyban. így öntözik a terület 90%-át. Az esőszerű öntözés területe 1958-ban 1000 ha volt, amit azonban a továbbiak során növelni kívánnak. A barázdás öntözést egyrészt a régi klasszikus barázdás öntözési módszerrel, másrészt új, kísérleti tömlős módszerrel végzik. Az öntözés előkészítő munkáit teljes mértékben gépesítették. Az állandó jellegű elosztócsatornákból kiágazó, 70—100 l/s vízszállítóképességű ideiglenes •csatornákat KM 800-as típusú csatornanyitó ekével készítik el. Az így elkészített csatorna 1 m mély, fenékszélessége 0,2 m, 1 : 1,5 rézsűvel. Az ebből kiágazó osztóárkokat KM 800-as, KM 1400-as és I)—267/A típusú árokhúzóval nyitják meg. Az osztóárok vízszállítóképessége 30 l/s. A barázdák teljesítménye 0,2 l/s. A barázdanyitáshoz az UKN univerzál traktorra szerelt hidraulikus barázdanyitót használják. Nagyon érdekes a barázdákba való vízbevezetés. Az öntözőárkokból a vizet nem kapavágással engedik a barázdákba, hanem az öntözőárok falába 25—30 cm hosszú, 2—3 cm átmérőjű csövet helyeznek be. Ezen keresztül szabályozható vízsugarat tudnak a barázdába folyatni.