Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

1. füzet - III. Joó Ottó: Részletek a Szovjetunió mezőgazdasági vízgazdálkodásából

Részletek a Szovjetunió vízgazdálkodásából 57 b) Öntözővíztározók Kelet-Grúzia egyik legfontosabb öntözőrendszere a szamgori rendszer. Vizet a szeszélyes vízjárású hegyi folyóból, az lóriból kapja gravitációsan két tározón keresztül. A felső tározó, a Szioni tározó, 325 millió m

3 vizével 41 000 lia terület öntözhető. A tározóban összegyűlt, 72 m magasra duzzasztott vizet a hasznosítás érdekében az lóriba táplálják. 30 km megtétele után 10 km-t alagútban folyik tovább a víz és 30 km hosszú csatornán keresztül a 320 millió m

3-es tbiliszi tározóba érkezik. A két tározó vize együtt all m

3/s vízszállítóképességű a szamgori főcsatornába kerül és összesen 91 000 ha, főként szőlő és gyümölcs öntözését teszi lehetővé 5000 m

3/ha évi normával. A rendszer átlagos magassága 560 m a Feketetenger szintje felett. 1952 óta áll üzemben. A két tározó között négy időszakos üzemű törpe vízierőművet építettek. Teljesítményük 1580 kW. Az alkalmazott Francis-turbinák 15—20 m

3/s vízemésztésűek. A hasznosított magasságkülönbség 60—70 m. A tbiliszi tározó helyén két kis sós tavacska volt. Ezek vize néha a 400 g/liter sótartalmat is elérte. A tározó első feltöltése előtt eredetileg a sós víz leeresztését tervezték, de azután mégsem tették meg. A tavak sótartalma ugyanis a 320 millió m

3 vízben felhígulva 0,5 g/liter alá csökkent, s így az öntözés céljára megfelelt. Az 1100 ha területű tbiliszi tározó évente 1 m-es vízoszlopot párologtat el. Érdekes a főcsatorna vízkivételi művének megoldása. A kifolyó víz 2 db 1300 mm átmérőjű, 600 m hosszú föld alatti acél nyomóvezetéken kerül át a beton burkolatú főcsatornába. A műtárgy energiatörőjét szintén a tbiliszi kutatóintézet hidrotechnikai osztályán kísérletezték ki. c) Szőlők és gyümölcsösök öntözése A szőlő- és gyümölcsöntözés nagyüzemi módszereinek kialakítására létesítették 1946-ban a Grúz Tudományos Akadémia kísérleti gazdaságát: az ucsebenyi szovhozt Tbiliszi mellett. Az éghajlati adatok hasonlóak a Kelet-Grúziára jellemzőkhöz. Az öntözött terület erodált jellegű, köves talajú, 0—50 cm között változó vastagságú termőréteggel. Az alsó talaj meszes márga. Öntözés nélkül kopár, még legelőnek sem alkalmas. Felszíne teraszosan lejt dél felé. A teraszok lejtése 5—15%. Területe 420 ha. Vizét a muliranszki öntözőrendszerből kapja az Aragba folyón épült duzzasztó vízkivételi műve és főcsatornája közvetítésével. Ezt a rendszert 1943-ban kezdték építeni. Az öntözőgazdaság kiépítésével egyidejűleg szélvédő fasorokat telepítettek, amelyeket szintén öntöznek. Az öntözött terület fő terménye Chassela és Csinuri (grúz) szőlőfajta. Ez utóbbit csemegeszőlőnek és pezsgő készítésére is termesztik. Kisebb kiterjedésben barackot és diót termelnek. A gazdaságnak összesen 300 dolgozója van. A 300 fő alkalmazotti létszámon belül a szakirányítási és központi igazgatási létszám 21 fő. Ezek között 1 igazgató, 2 agronómus, 2 mérnök (kultúr- és gépészmérnök), 1 üzemgazdász, 1 főkönyvelő működik. Szenteljünk figyelmet a tárgyalt öntözőrendszer egyik fürtjének öntözőgazdaságára. Ennek területe 900 ha (ebből 480 ha termelőszövetkezeti gazdaságban van), mely három egymás feletti körzetre tagozódik. Az első körzet 300 m, a második 500 m, a harmadik 600 m-rel magasabb a vízforrásnál. Az öntözővizet három lépcsős emeléssel 5 gépegységből álló elektromos szivattyútelep szolgál-