Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

1. füzet - III. Joó Ottó: Részletek a Szovjetunió mezőgazdasági vízgazdálkodásából

-50 Joó Ottó 1958-ban 12 000 ha rizst, 9000 ha szálastakarmányt termesztettek. A rendszer területén legfeljebb 12 000 ha rizs termesztését engedik meg. Az öntözőrendszert a területileg illetékes krasznodári vízügyi igazgatóság tartja üzemben. A kubáni rendszer üzemi központja Ivanovoban van. Az igazgatósággal és az egyes nagyobb egységekkel rádión tartanak összeköttetést. A hasznosítók a víz felhasználásának tervét a rizs első árasztása előtt 1 hónappal kötelesek beadni a vízügyi hatóságnak. Az állami gazdaságok vízfelhasználási tervüket saját maguk készítik. A kolhozok terve a járási mezőgazdasági bizottság jóváhagyása után kerül a vízügyi szervek elé. Az igényeket itt egyeztetik, s megállapítják az egyes hasznosítók részére az adagolásra kerülő öntözővíz mennyiségét és az öntözési időtartamot. Az egyes öntözőtelepek főcsatornáinak vízkivételi műveit a vízügyi szolgálat emberei kezelik. A leágazásoknál átadott öntözővizet csatornaőrök mérik vagy a hitelesített, vastiltós műtárgyak, vagy az újabban elterjedt Glubsev-féle vízórák segítségével. A rendszerben 30 db Glubsev automata és 117 egyéb vízmérőhely van.. A Glubsev megoldás, mint a Szovjetunióban használt vízmérők túlnyomó része, a vízszintkülönbséggel és nyíláson átfolyatással méri a vízhozamot. Egyszerű, trapéz alakú vaslemez szolgál kisebb csatorna elzárására. Elzárás után a víz kúppalástos nyíláson folyik át. A kialakuló vízszínkülönbséget két úszóval összefüggő pálca jelzi. A két henger, melyben az úszó és a pálca mozog, összefüggésben van a felső, illetve alsó víztükörrel. Az egyik pálcát beosztással, a másikat indexszel látták el. Az index a másik pálcán közvetlenül a vízhozamot mutatja. Ezt az alapelvet fejleszti tovább a Glubsev vízmérő, amely már műtárgy jellegű. A víz itt is kúpos nyíláson halad át. A vízszintkülönbség alapján mért vízhozamot áttétellel 1/s-ban mutató jelzi a körbeosztáson. Ez a szerkezet áttételek útján hosszú járásidejű ingás óraszerkezettel függ össze. Az óra ingahosszúsága a vízszínkülönbségnek, illetve a vízhozamnak megfelelően változik. Ha nagy a különbség (nagy vízhozam), az inga rövidül („az óra siet"), ha kisebb a különbség (kisebb vízhozam), az inga hosszabb („a? óra késik"). A mérésbe ezáltal sikerült behozni az időtényezőt is, és így a mért idő arányos a vízmennyiséggel. Egyszerű áttétellel egy kilométerszámolóhoz hasonló számlálószerkezettel bármikor leolvasható az átfolyt víz mennyisége (m

3-ben) (17_ ábra). A berendezés mérési hibáját + 3%-ban állapították meg. Mind az első, mind a másodlagos vízfelhasználásnál megvizsgálják az öntözővíz minőségét. A talajvízszintet 2x2 km-ként telepített perforált azbesztcement csövekből készült, 4—8 m mély kúthálózattal figyelik. 20 év óta öt naponként észlelik rajtuk a talajvízszint. A kubáni öntözőrendszer mélyépítési létesítményei a kapcsolódó beruházásokkal együtt ha-ként 17 000 Rubelba kerültek. A járulékos beruházások költségei 5600 Rubel/ha-ra rúgtak. A fenntartás költségei szövetkezeti hasznosítás esetén a kolhozt, minden egyéb esetben az államot terhelik. A korszerű öntözéses gazdálkodás elvei szerint épül a Petrov-anasztaziev-i, gravitációs víztáplálású öntözőrendszer. A Kubán deltavidékén terül el. Határos az Azovi-tenger melletti mocsaras területtel. A rendszer az Azovi-tenger szintjénél egyes helyeken 2 m-rel alacsonyabb, másutt 4 m-nél magasabb felszínű. A vízelvezetés szivattyús. Területét 23 000