Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

4. füzet - VIII. Kisebb közlemények-Ismertetések

•538 Kisebb közlemények kentette a szükséges beton mennyiséget. Az I. és II. számú erőműveket nyitott típusban, géptermek nélkül építették s ezzel is jelentősen csökkentek az építési költségek. A vízierőmű-rendszer kiépítése után ennek az ősrégi vidéknek teljesen átalakul a jellege. Az erőművek mellett új város épül és Grúzia iparvidékeit 500 000 V feszültségű távvezetékek kötik majd össze a vízierőmű-rendszerrel. Az Ingurszki rendszer évi energiatermelése több mint 5 milliárd k\\'ó, ami majdnem kétszerese Grúzia összes többi vízierőmű termelésének. Az Ingurszki rendszer nemcsak Grúzia ipari fejlődésének fog nagy lendületet adni, de igen nagy segítséget jelent az Örmény és Azerbajdzsán Köztársaságok részére is, mivel utóbbiak energia-rendszere a grúziai hálózatba kapcsolódik. Az erőmű-rendszer az energiatermelés mellett a mezőgazdasági termelés céljait is szolgálja. A Kolhidszki síkságon az Inguri-Okumi folyók között 20 ezer ha, jó termőföldet fognak öntözővízzel ellátni. Az Ingurszki vízierőmű-rendszer felsorolt tagjai csupán az első fokozatot jelentik a folyóvíz energiakészletének kihasználásában, mivel ezeken kívül még további 7 vízierőmű felépítését tervezik. PORTUGÁL BETONGÁTAKBAN VÉGZETT FESZÜLTSÉGMÉBÉSEK Ismerteti: HERNÁDI AI.AJOS IRODALOM .7. Laginha Serafim: Measurement of strains in the Portuguese concrete dams. Symposium on the Observation of Structures, RILEM, 1955. Lisboa A beton műtárgyakban végzett feszültségmérések azt a célt szolgálják, hogy ellenőrizni lehessen a tervezéssel számított értékeket és így eldönthető legyen az utóbbiak helyes, vagy helytelen volta. A tényleges feszültségi értékek ismeretében ugyanis a további tervezéseknél javított értékek vehetők figyelembe. A műtárgyakban keletkező feszültségek mérését már az építés alatt el kell kezdeni azért, hogy már a kialakulásuk folyamatát is megismerhessük, valamint ily módon kaphatjuk csak meg a maximális feszültségek helyes értékét. A mérés elve az, hogy alakváltozásokat mérnek és ezekből — a beton szilárdságtani tulajdonságainak ismeretében — határozzák meg a keletkező feszültségeket. A mérés gyakorlati megvalósítása során azonban több részletkérdés merül fel, amelyek helyes megoldásától függ a mérési eredmények megbízhatósága. Először azt kell eldönteni, hogy a feszültségek mérése a beton felületén vagy annak belsejében történjék. Ezzel kapcsolatban a Castelo do Bode, valamint az Alto Ceira portugál gátakon végzett megfigyelések arra az eredményre vezettek, hogy a felületen végzett feszültségmérés nem ad kielégítő értékeket. Ennek egyik oka a külső hőmérsékletingadozások hatása, a másik pedig az, hogy a gáttest felületén az idők folyamán egy kb. 20 cm mély repedéshálózat alakul ki, s emiatt az észlelt alakváltozások és a "ténylegesen ébredő feszültségek nem állnak szoros kapcsolatban egymással (1. ábra). Èzért a feszültségeket a gát belsejében kell mérni. Mivel a maximális feszültségeket kívánják mérni, a nagy mélységben való mérés viszont nem szolgáltatja a kívánt eredményeket. Á portugál tapasztalatok szerint a felülettől 0,5 — 1,00 m-re célszerű a feszültségmérő elemeket elhelyezni. A portugáliai méréseknél a nyúlásmérők két típusát alkalmazzák: 1. a rezgőhúros, 2. az elektromos ellenállásmérésen alapuló nyúlásmérőt. Az előbbi típusból az egyik legelterjedtebb a Galileo (2. ábra) típusú, míg az utóbbiak között a Carlson nyúlásmérők (3. ábra) terjedtek el a gyakorlatban. A nyúlásmérőkkel szemben több követelményt támasztanak: tartósság, pontosság, megbízhatóság, csekély hosszirányú, de nagy harántmerevség, nagy érzékenység, nagy mérési határ. Ezeknek a követelményeknek az előbb említett két típus nagyrészt megfelel. A nyúlásmérők elhelyezésével kapcsolatban irányelv az, hogy lehetőleg minden jellegzetes ponton legyen észlelés, de ugyanakkor kerülni kell a túlzottan drága megfigyelési munkát. A jellegzetes pontokat mindig kismintakísérletek alapján kell meghatározni. Egy-egy kiválasztott mérőhely esetében a nyúlásmérőket helyezik el úgy, hogy