Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

4. füzet - VIII. Kisebb közlemények-Ismertetések

•526 Kisebb közlemények A helyenkint 30 — 40°-os lejtés miatt a csővezetéket 20 m-kint betonzsámolyokhoz rögzítettük le. A terep annyira meredek volt, hogy a darabokra összecsavarodott vezetéket felülről kötéllel kellett ráengedni a csőárok fölé ideiglenesen elhelyezett gerendázatra. A szerelési helyeken külön munkateret kellett kialakítani, hogy a tömítések gondosan elhelyezhetők legyenek. A szükséges szerelvényeket a szivattyúház mellé épített aknában helyeztük el, ahonnan a leürítés is megoldható. A gravitációs vezeték. A medence és a Kossuth L. u. közötti szakaszon a köves talaj miatt 4"-os horganyzott gázcsövet terveztünk. A falu és az 50 m

3-es medence közötti szakaszon 100 mm átmérőjű azbeszt-cement nyomócsövet fektettek le, simplex kötésekkel, a mélypontokon leürítő aknával, illetve tűzcsappal, a magaspontokon közkutas légtelenítéssel. A nyomáscsökkentő-medence és a rév, illetve a motel között a nagyobb lejtés miatt 80 mm azbeszt-cement nyomócső is elegendő volt. A közút alatti átvezetéseket acél védőcsövekkel oldottuk meg, mindkét oldalon tolózárral és l"-os észlelőcső beépítéssel. Az automatizálás. Az egész rendszer — régi és új — teljes automatikus berendezésű. Mind a négy kútban fix szintre beállított úszós kapcsolót terveztünk. Az 50, 100 és 200 m

3-es medencékbe is úszós kapcsolót építettünk be. Ezzel elértük azt, hogy a kutakat nem lehet túlerőltetni, ami élettartamuk jelentős megnövelésével jár. Az automatikus rendszer reteszelt. Ha a medencék közül valamelyik kiürült, jelzést ad a szivattyúnak, ami azonban csak akkor indul, ha a kútban a vízszint az üzemi szinten helyezkedik el. M Gazdaságossági vizsgálat kimutatta, hogy az aránylag bonyolult vízellátási rendszer üzemeltetéséhez a kezelőszemélyzet létszámát emelni kellett volna. Az automatizálással ez elkerülhető és egyben a biztonság javát is szolgálja. A fentiekben röviden leírt mélyépíté i munkákhoz csatlakozott a vízmű területének tereprendezése, a támfalak és szivárgók, valamint vízelvezető árkok építése és a védőövezet kialakítása. 3. A tényleges vízhozam és fogyasztási aiiatok A tényleges vízhozam. Az aknakutak és szivattyúház üzembehelyezése után a próbaszivattyúzást végeztük el és meghatároztuk a kutak leszívási és feltöltődési görbéit. A próbaszivattyúzások alkalmával meggyőződtünk arról, hogy a kutak még 7,00 m-es depresszió esetén sincsenek egymásra kihatással. 2 m-es leszívás mellett — melyet mint üzemi szintet határoztunk meg — a vízhozam egyenkint cca 350 l/percnek adódott. A csekély lészívási szintet biztonsági okból — pórusok eltömődési veszélye miatt — állapítottuk meg. A próbaszivattyúzásnál megállapítottuk, hogy a kutakba beáramló víz nagyobb része a hegyoldal felől érkezik. A két kútnál a vízhozam 700 l/perc (42 m

3/óra) volt, mely már 10 órás üzemidővel biztosítja a jelenlegi nyári napi csúcsot. A víz minősége megfelelt az eddigi vizsgálatokban közölt eredményeknek, de coli-fertőzött volt. Az aknakutak vízfelszínén uszadék és szemét jelentkezett. Mindkét kútból ki kellett szivattyúzni a vizet, a falakat gyökérkefével és nagy nyomású vízsugárral le kellett mosni. Ezután klórmeszes folyadékkal bemeszeltek a felületeket és a coli-fertőzöttség ettől kezdve megszűnt. Vízfogyasztás. Az előzetesen és részletesen kiszámított fogyasztási adatokat az üzembehelyezés után ellenőriztük a községre és a motelre , mint legnagyobb fogyasztóra vonatkozóan. A 7. ábra mutatja, hogy a község augusztusi vízfogyasztása hatszorosa a januárinak. A mérésekből megállapítottuk, hogy a tényleges fogyasztási érték csak kevéssel haladja meg a számítottat, de évről-évre emelkedő tendenciát mutat, az állandó fejlesztési terv következtében. A motel mellé ugyanis 1960 —61-ben újabb épületek kerültek, ami a vízfogyasztást emelte. A község vezetékére a bőséges vízellátás következtében több vízórás becsatlakozást engedélyeztek. A fokozott igényt az üzemidő emelkedésével megnyugtatóan kell biztosítani, akár a fogyasztás kétszeresére is.