Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

4. füzet - VIII. Kisebb közlemények-Ismertetések

Schneider Sz.: Csővezetékek nyomó légüsttel 519 találjuk. A nyomásmagasság a csővezeték elejénél, tehát 53 m és 129 [m szélső értékek között ingadozik. A nyomásemelkedés nem éri el az üzemi nyomást. A maximális levegőtérfogat V

m

ai = 24 m

3. A rugalmassági tényező F' = 0,15 m

2 egyenértékű állócső keresztmetszettel в = 0,6. Eszerint a csővezeték elejénél számottevő torzulás nem lép fel, a csővezeték közepénél azonban kb. 25%-os torzulás várható. Ezért a csővezeték közepénél 71,5 m helyett csak 67 m minimális nyomásmagassággal lehet számolni és a minimális nyomásvonal nem egyenes, hanem a három (minimális nyomásmagasság a csővezeték elején és közepén, változatlan nyomásmagasság a cső végén) ismert pontot összekötő másodrendű görbe. 2. Főnyomócső adatai: hossza: /=400m, átmérője d = 2,0 m,veszteségtényező: 4 =5, üzemi veszteségmagasság: h

0 = 0,6 m, állócső keresztmetszet: F = 12,6 m

2, hullámsebesség с = 800 m/s. А 2. ábrából m = 0,06-tal mh

0 = 0,036 értékeknél mh

t = 0,24 és mh

2 = 0,21 leolvasható. A nyomás a sztatikus érték körül —4,0 és +3,5 m szélső értékekkel ingadozik. A rugalmassági tényező q = 0,04 a rugalmasság kihatása tehát elhanyagolható. Állócsövekre vonatkozó nagyobb léptékű függvényábrák az irodalomban [1] találhatók. IRODALOM 1. Pattantyús Á. G.: Gyakorlati Áramlástan. Budapest, 1959. 2. Pattantyús Á. G.: Gépész-és Villamosmérnökök Kézikönyve 1. és 2. kötet. Budapest, 1959. es 1961. 3. Schneider Sz.: Táv- és vízvezetékek nyomáslengései. Vízügyi Közlemények, Budapest, 1959/2. 5. ábra. Diagramm torzulás mértékének becsléséhez