Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

4. füzet - V. Balló Iván: Az ártézijelenségek

49(i Вalló Iván Ez a leggyakoribb, szinte átlagos eset, mert már a néhány száz méter mély kutaknál tapasztalható. A kút megfúrásával az egyensúly megbomlik, és a fázisállapotváltozások a kút működése során a következők lehetnek: nem keletkezik depressziós tölcsér, mert a víz feszültség alatt van; a kiürülés megkezdődik, és a víz helyét folyamatosan a környezetből származó feltételezésünk szerint azonos nyomású légnemű halmazállapotú, víz tölti ki. Az eltávozott víz helyébe tehát azonos nyomású pára lép, ez pedig sokkal könnyebben közlekedik. A kút szűrője körül ismét lecsapódás következik be, és a folyamat környezeti feltételeinek megfelelő kondenzációs zóna alakul ki. A kút felé vándorló pára a szemcsékhez tapadó vízfilm felső részét is magával ragadja. A szemcsék felületének vize a molekuláris feszültség folytán anynyira kötött, hogy nem lehet teljes leválasztás. A hézagtérfogat teljes értékkel nem vehető tehát figyelembe, hiszen víztermelés szempontjából hasznos része csökkent. Eggyel több ok arra, hogy a tartós és huzamosan vizet szolgáltató kutak jelenségeit fázisváltozással magyarázzuk. A jelenséget nehéz ábrázolni, hiszen nem statikus helyzetről, hanem folyamatról van szó. A kút körül háromfázisú tartomány a működés során gyorsan terjed ki, a kondenzációs zóna pedig lassan növekszik. b) Ugyanilyen feltételek mellett erősen áteresztő rétegből (pl. kavics) nagy kezdeti vízhozamra számíthatunk, de gyors csökkenéssel. A fázisállapotváltozás itt is megvan, de a kút körül másodlagos, folyékony kondenzációs zóna nehezebben alakul ki a szemcsék csekély összfelülete miatt. Ilyen rétegben egyébként gyakran nincs is meg a kellő nyomás, különösen, ha horizontálisan mozog benne a víz. Ez ugyanis feszültségeséssel jár. c) Ha a vízadó réteg félig, vagg közepesen áteresztő, és a mélységi nyomásviszonyok az előbbiekhez hasonlóak, akkor lassú kiürülési folyamatra, lassan csökkenő vízhozamra és a kutak kisebb egymásra hatására lehet számítani. Minél áteresztőbbek a rétegek, a kutak egymásra hatása annál nagyobb, s ezért csak szétszórtan telepíthetők. d) Vízzáró rétegű közepesen mélg kutakból igen lassú kiürülésre, és nagy állandó vízhozamra lehet számítani. A kutak alig hatnak egymásra, ezért sűrűn telepíthetők. A mélységgel egyült növekszik annak a lehetősége, hogy bekövetkezik a háromfázisú állapot. Nagyobb feszültségtöbbletből ugyanis a térszínen nagyobb feszültségesés állítható elő, ez pedig a fázisállapotváltozást lehetőbbé teszi, és nagyobb tartományt von be a vízszállításba. Negatív kutak szivattyúzása ugyanilyen hatással jár. Ez az oka annak is, hogy a felszínközeli finomszemcséjű rétegből víz nem remélhető, viszont ugyanezek a rétegek mélyebben már megbízhatóan vízadók. A szemcsehalmazzal összefüggő kondenzáció a fajlagos vízszállításban is döntő. Megítélésünk szerint az összefüggések legfontosabb mérőszámát a szemcsehalmazok össze felületében kell keresni. e) A mélyebb kutak természetes állapota más. A geometrikus gradiens és a nyomás szerint kétfázisú, de talaj + gőz fázisállapotú az eredeti helyzet. Gőztermelő kutakban nem feltétlenül gőz tör a felszínre, hanem a kút szűrőjének környezetében kialakul a háromfázisú állapot, és kondenzáció következik be. Az is lehetséges, hogy a kút közvetlen közelében a kondenzációs zóna talaj + -f folyékony víz jellegű kétfázisú zónává alakul, ezt követi a háromfázisú, majd ismét az eredeti gőz + talaj jellegű kétfázisú zóna. Bármilyen azonban a kút környékén a helyzet, lezárásával az adott feszültségi, és termikus állapot szerint egyensúly all be. A fázisállapotváltozások csak akkor kezdődnek ismét, ha a víztermelést újra megindítjuk. Előfordulhat, hogy a feltárással gőz kerül a csőbe, ami ott kondenzálódik és melegvízként kerül a felszínre, hiszen sok olyan kút van, amelynek talphőmérséklete meghaladja a felszíni forráspontot. A víz azonnal gőzzé válna a talpmélységben, ha felszabadulna a nyomás alól és nem terhelné a felszálló vízoszlop, ilyen esetben a kiürült övezet igen messzire terjedhet, mert ebben a zónában a gőz a víznél hatványozottan gyorsabban közeledik. A tartós nyomásban esetleg szerepe lehet a felső rétegek rugalmasságának is, de ez mégsem döntő, mint azt a szegedi kutak esete is mutatja. A mély kút hozama azért tartósabb, mert nagyobb vízadó rétegösszletből táplálkozik. Valószínű, hogy