Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)
4. füzet - V. Balló Iván: Az ártézijelenségek
49(i В alló Iván sűrű hálózattal hosszabb ideje sok vizet vettek ki. Ez fennáll a sok kúttal rendelkező településekben majdnem mindenütt, de az adatok annyira hiányosak, hogy megbízható kiértékelésük aligha lehetséges. A Szegedi Viz- és Csatornamüvek vízműtelepének kutait vesszük példának, (természetesen az itteni adatok is hézagosak). A kutak a helyszínrajz szerint (9. ábra) mintegy 210 m sugarú körön belül települtek, és a századforduló óta kb. 95 — 110 millió köbméter vizet termeltek ki belőlük. A megadott kis környezetből kitermelt vízhez tartozó kiürült szemcsehalmaz legalább 3—400 millió köbméter. A kb. 150 nies megcsapolt rétegsorra vonatkoztatva ez 2—2,6 négyzetkilométer terület teljes kiürülésének felelne meg. Ha a kútból kitermelt víz helyére a felette fekvő szemcsehalmazok plasztikus összenyomódását és beroskadását tételeznénk fel, akkor a szegedi kutak területének 30—33 m-t kellett volna süllyedni. A valóságban ez persze nem jelentkezett. Hasonlóképpen, minőségi és mennyiségi okokból egyaránt ki kell zárnunk azt a lehetőséget, hogy a kitermelt óriási víztömeg a csapadékból utánpótlódjék. Ezért az eltávozott víz helyén keletkező üreg betöltésére más magyarázatot kell keresnünk. Vizsgáljuk meg először, mi történik a feszültség alatt lévő réteg megcsapolásakor. A víz a feszültség alól felszabadul, és a kisebb ellenállás irányában a csövön a felszínre tör. A kifolyt víz helyét azonban valamely azonos nyomású anyagnak ki kell töltenie, hogy a nyomás és ezzel együtt a kút vízszolgáltatása folyamatosan fennmaradhasson. Hibás lenne az az elképzelés, hogy a víz nyomás alatt jelentékenyen nagyobb sűrűségű. A legújabb megfigyelések szerint erősen ionizált környezetben lehetséges ugyan a víz sűrűségváltozása, de ennek semmi jele fel nem ismerhető és a vázolt nagyságrendben ez nem is képzelhető el. A kutak tartós és igen nagy vízhozama mégis fennáll, és talán ez vezetett arra a hibás elképzelésre, hogy a mélységi vízmennyiség valahonnan állandóan és általánosan anyagilag utánpótlódik. Könnyen belátható ezekután, hogy a mélységi rétegekben is lehetséges légnemű halmazállapotú víz. Olyan mélységekben ugyanis, ahol a geotermikus gradiens eléri a víz termikus disszociációs hőfokát (+375 C°), kizárólagos a gőznemű halmazállapot. Ilyen hőfokon bármekkora nyomás mellett sem marad a víz cseppfolyós állapotban. Ismerünk olyan alacsony geotermikus gradiensű helyeket, ahol a hőfok viszonylag nem nagy mélységben, és még a törmelékes üledékekben is megtalálható. Itt a mélységi vizek egyedül lehetséges halmazállapota a légnemű. Az alacsonyabb hőmérsékletű felső rétegek folyékony vizet tartalmazó része nem válik el élesen a mélyebb zónától, ahol már gőz van. Átmeneti tartománynak kell lennie, ahol kettős halmazállapot, vagy a többi feltételeknek megfelelő változó a fázisállapot. A légnemű és folyékony vizű rétegek érintkezési övezetében a feszültség azonos, mert csak így van egyensúly. 9. ábra. A szegedi központi vízművek mélyfúrású kútjainak helyszínrajza Fig. 9. Plan de situation des puits de forage profond de la Compagnie des Eaux de la ville de Szeged
