Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

4. füzet - V. Balló Iván: Az ártézijelenségek

Az ártézijelenségek 491 1. A yeohidrosztaíikus íeszültséyi tér kialakulása A mélységi vizek származásának legegyszerűbb magyarázata a tapasztalt feszültségi állapot figyelembevételével a már többek által felvetett hosszúidejű halmozódás, amely szerint a mélységi vizek az üledékekkel együtt halmozódtak fel. Kétféle halmozódási folyamatról beszélhetünk. Az egyik esetben a felszíni vízfolyásokból vízzel telített üledékek rakódnak le. A másik esetben a vízfelhalmozódás vivőanyaga nem folyami eredetű, hanem eolikus üledék. Ennek feltételeit nemcsak a szélsőségesen nagy csapadékú korok elégítik ki. Az időjárási tényezőket ugyanis a vízhalmozódás szempontjából relatív módon kell szemlélni. Bármilyen nagy csapadék is kevés a vízfelhalmozódáshoz, ha ugyanott a párolgás és lefolyás együttes mennyisége a lehullott csapadékot meghaladja, viszont ellenkező esetben csekély vízmennyiség is kielégíti a halmozódás feltételeit. A felszíntől lefelé haladva a párolgás egyre csökken, s eljutunk egy olyan szinthez, amelynél lejjebb párolgás nincs. Vízfelhalmozódás azonban mindenkor lehetséges, amikor a légköri pára kicsapódásának és a szemcsehalmazba jutásának feltételei adva vannak. A légköri pára kicsapódásának csupán egyik, bár legismertebb formája az esőképződés [16]. A törmelékes üledékek vízháztartását tehát az jellemzi, hogy a bevételi oldal feltételei adva vannak (a folyamatos üledékképződés és a víznek a szemcsehalmazba való bejutása révén,) a kiadási oldal ezzel szemben viszont nem haladhatja meg a bevételt, sőt szekuláris idő alatt a készletet nem is merítheti ki teljesen. A vízháztartás eredménye tehát csakis nyereséges lehet, a törmelékes üledékekben a víz hosszú idő alatt felhalmozódik. Szélsőségesen nagy csapadék természetesen erősen fokozza a vízfelhalmozódást. Ha feltesszük, hogy az Alföld minden méternyi üledéke 3000 év alatt képződött akkor még 200 mm-es évi csapadék esetén is 60 méter vastagságú vízréteg hullott le a területre. Márpedig három évezred alatt feltétlenül akadt olyan kivételes évi csapadékmennyiség, amelyből maximális párolgás esetén is jut valami a mélybe. Nagyobbrészt ugyan ez is újból elpárolog, de kis része fázisállapotváltozással a párolgási küszöb alá kerül, és ez már nem párologhat el. Ez a töredék pedig elegendő az Alföld mélyén lévő vízkészlet felhalmozódásához, ha a feltételezett időszakban csupán 15 éven belül egyetlen egy év is akad, amelynek csapadékából egy milliméter elraktározódhatott. Ismét utalunk arra, hogy a szemcsehalmazokra jutó és ott felhalmozódó víz korántsem kizárólag makrocsapadék lehet. Még olyan kőzetekben is végbemegy ez a folyamat, aliol a feltételek első pillantásra hiányzanak. így pl. a lösz nagyon kedvez a párolgásnak. A lösz nagy mélységig valóban szárazon marad, de egy bizonyos mélységben benne is megtalálható a víz. Szemléletesen vizonyítják ezt mély, de állandó és bővizű löszbevájt ásott kútjaink a Mezőföldön. Az elmondottakhoz meg kell gondolnunk a hosszú idők rendkívüli jelentőségét. Az üledékréteg, a hézagai között lezajló vízforgalom sebességéhez képest 10—100 ezerszeres, tehát rendkívül hosszú idő alatt épül fel. Mindezek alapján kimondhatjuk, hogy a mélységi vízkészlet a múlt geolóyiai korok törmelékes üledékhalmozódási folyamatából származik. Kitermelésekor pedig (kivételes, hegységközeli helyzetektől eltekintve) vízkészletfogyasztás következik be. Egyidejűleg a geohidrosztatikus energiakészlet is fogy, sőt a vízkészlet csökkenésénél ez döntőbb fontosságú. A geohidrosztatikus feszültség csökkenése, nem pedig a víz elfolyása okozza a kutak nyugalmi vízszintjének leszállását. 6*