Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

4. füzet - V. Balló Iván: Az ártézijelenségek

Az ártézijelenségek 483 II. ÉRVÉNYES-E ÁLTALÁNOSAN A KLASSZIKUS ARTÉZIELMÉLET A régebbi köztudatban artézivíznek két vízzáróréteg között összegyűlő, nyomás alatti vizet nevezték, amely a medencét övező csapadék dúsabb peremi területről jutott a medencék belsejébe (1. ábra). Ha ez így van, akkor lenni kell egy olyan közlekedőedényt képező, áteresztő rétegnek, amelyben a víz eljut az artézi kúthoz. Azután lenni kell egy zárt, vízzáró, folytonos fedőrétegnek, amely alatt a túlnyomás előáll. De kell lenni akkora szintkülönbségnek is, amely a rétegek és a felszálló cső ellen állását legyőzi. E feltételek összessége azonban csak kivételesen fordul elő. A zárt edény feltétele majdnem mindig azért hiányzik, mert a peremhegységekben a törmelékkúpok nem folytonosak. A hegységekben felszín alá szivárgott víz forrásként buggyan fel, még mielőtt jelentősebb távolságra eljuthatott volna. De ha mégis feltételezhető a zárt edény, a vízvezetőréteynék átbocsátónak is kell lenni, ami pedig nagyon szigorú feltétel. A peremhegységtől távolodva ugyanis a szükséges nyomás még a legvízáteresztőbb rétegekben is gyorsan csökken. Márpedig ha a nyomáskülönbség nem ér el egy bizonyos küszöbértéket, akkor vízmozgás nem indul meg, bármenyire is áteresztő a réteg. A törmelékes üledékek szemcsehalmazaiban a vízmozgással szemben a legnagyobb ellenállást éppen maga a szemcsék közé zárt, feszültség alatt lévő víz tanúsítja. Tételezzük fel még azt is, hogy megvan a folytonos szállítórendszer és az áteresztőképesség akkora, hogy még az Alföld déli részein is elegendő a nyomás a víz felszínre hozásához. A peremekről származó víz utánpótlódásával kapcsolatos elképzelés ilyen esetre vonatkozik. Eszerint az elmélet szerint az Alföld alatt teljesen összefüggő vezetékrendszerek vannak, bennük a peremhegységeknél keletkező beszivárgás okozta nyomással, amelynek értéke az egész Alföld alatt közel egyenlő. Bár a rétegekben a vízmozgás, a feltételezés szerint, olyan könnyű, hogy a víznek sokhelyütt ki kellene préselődnie, ez sehol sem történik meg. Ha pedig feltételezzük, hogy csak azért nincs feltörés, mert szemipermeábilis és vízzáró rétegek fogják körül a hálózatot, és így biztosított benne a szükséges nyomás, akkor a vízvezető rétegekbe mélyesztett kutaknak azonos nyugalmi szinttel állandó és bő hozamúaknak kell lenniök. A közvetlen mellettük levő, kevésbé áteresztő rétegek kútjainak lényegesen alacsonyabb nyugalmi vízszintet kellene mutatni a jelentékeny rétegellenállás miatt. Ha nincs így, akkor a szállítóréteg feszültségét biztosító körülzárás lehetetlen, hiszen az azonos mélységű kutak nyugalmi szintje jó néhány kilométeres körzetben közel egyenlő. 1. ábra. Az artézijelenség klasszikus közlekedőedényszerű mintája Fig. 1. Le modèle classique des phénomènes artésiens comparables aux oases communicants