Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

4. füzet - III. Kresser Werner: A vízhozamok hosszúidejű előrejelzésének lehetőségei és feltételei

A vízhozamok hosszúidejű előrejelzése 449 tivitás és hogy számos változat képzelhető el. így meddő dolog, de egyben lehetetlen is az ilyen módszer értékét egy másikéval összevetni. Adott esetben téves prognózis sem szól az eljárás ellen, csupán annak helytelen alkalmazását bizonyítja. IV. FELTÉTELEK A vízhozam hosszúidejű előrejelzése megköveteli azoknak a feltételeknek a tökéletes ismeretét, amelyek a sikert biztosíthatják. E feltételek az adatanyagra, a voltaképpeni vizsgálatra és az előrejelzésre vonatkoznak. Az adatanyag jó minősége a legalapvetőbb, mert megbízhatatlan adatok előrejelzésre való felhasználása kétséges eredményt ad. Ezért az adatoknak a legszigorúbb pontossági követelményeket is ki kell elégíteniök, megfelelő hosszú időre kell terjedniök, és a szóban forgó vízgyűjtőterületre jellemzőeknek kell lenniök. A vízgyűjtőterület nem lehet sem túl nagy, sem túl kicsi. Ha a vízgyűjtőterület túl kicsi, úgy a vízhozamok általában túlzottan érzékenyek a véletlen, ill. minden törvényszerűségen kívül eső befolyásokra (pl. rövid idejű nagy esők, szomszéd területek befolyása stb.). Az értékeknek világosan kell tükrözniök az általános (nem helyi) időjárást, mert csak ez van alávetve bizonyos szabályoknak. A vízgyűjtőterület kiterjedésének alsó határa nehezen rögzíthető, ezt az egyén kritikai ítélőképességére kell bízni. így a Sajó és a Hernád előrejelzett, majd később észlelt nyári vízhozamai közötti eltérés valószínűleg azzal magyarázható, hogy a vízhozam megoszlása túlzottan a helyi adottságoktól függ és így évszakos előrejelzések lehetősége mérsékelt, ill. az előrejelzések csak járulékos feltételek teljesülése esetén adhatók ki. A közepes nagyságú svéd és osztrák vízfolyások vízhozamának analízise az aperiodikus összetevők olyan nagymértékű szerepére mutatott rá, hogy a kisebb folyóknál az évi átlagértékek helyi adottságok szerinti alakulása tételezhető fel. Másfelől viszont a vízgyűjtőterület túl nagy sem lehet, mert az általános időjárás szempontjából egységesnek kell lennie. Ha ezeket a feltételeket biztosítva látjuk, úgy a hosszúidejű előrejelzésekhez e megbízható vízhozamidősorok adnak kitűnő alapot. Az elemzési módszereknek is ki kell elégíteniök bizonyos feltételeket. Mindenekelőtt az alkalmazott eljárásnak összhangban kell lennie az adatanyag pontosságával és jellegével és az előrejelzés céljával. Fölösleges a jövőre vonatkozó durva becslésekhez szabatos matematikai eljárásokat használni. Az összefüggések elemzésére szolgáló eljárás kiválasztásánál, az idősor extrapolálásánál nagy körültekintéssel kell eljárnunk, mert ugyanaz az eljárás az egyik esetben lehét célravezető, míg a másikban csődöt mond. Természetesen minden módszernek van előnye és hátránya is, ezek azonban többnyire ismertek, és éppen ezek szabják meg a módszer alkalmazásának irányát. Az önkényes feltevésekből kiinduló módszereket el kell vetni. Éppen ezért észlelési soroknak súlyozott simítások alapján végzett számos elemzését, sőt néhány matematikai jellegű analízist is el kell vetnünk annál is inkább, mert ezek az eredmények a legtöbb helyen nem teljesítik a megkövetelt kritériumokat. Megkülönböztetett óvatosság szükséges a periodografikus módszerek alkalmazásánál, ahol a pseudoperiódusok fellépte gyakori. Extrapolálásra szigorúan véve csak azok az ingadozások használhatók fel, amelyek az idősorban valóban megvannak és a feldolgozó személyétől függetlenek. Csak ebben az esetben lehet szó a múlt adataiban mutatkozó törvényszerűségek megragadásáról, amelytől az előrejelzés helyessége függ.