Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

4. füzet - III. Kresser Werner: A vízhozamok hosszúidejű előrejelzésének lehetőségei és feltételei

A vízhozamok hosszúidejű előrejelzése 441 monszuntevékenységet kísérő külső jelenségek viszont — pl. a hideg telek — többnyire a napfolt maximumokkal esnek egybe. „Planetáris légkörzés" gyűjtőnév alatt egyfelől a hideg sarki és subpoláris, másfelől a meleg tropikus és subtropikus levegőtömegek cseréjét végző és a nyugat—keleti, vagy kelet—nyugati irányban a föld körül keringő légáramlatokat értjük. „Monszunális" áramlatok azok a légáramlatok, melyek a szárazföld és a tengerek között végzik a levegőtömegek cseréjét. Az általános időjárási helyzet kettős hullámzása vitathatatlan, s bár megmagyarázni még nem tudjuk, kétségtelen, hogy a naptevékenység jelentős, döntő befolyással van a földön uralkodó viszonyokra. Minthogy földi események, mint pl. a tűzhányó kitörése, vagy a sarkmagasság hullámzása nem lehetnek észlelhető befolyással az általános időjárási helyzetre, s mert lényeges tényezők, mint pl. a légkör össztömege, a föld forgásának tartama stb. évszázadokon át állandó, lia külső hatások nem érvényesültek volna, régen egyensúly jött volna létre, vagyis évente minden évszakban ugyanaz az időjárás, vagy mint az égi jelenségeknél, határozott periódusok jelentkeznének. Minthogy a hold és az égitestek külső befolyása szóba sem jöhet, az időjárás hullámzása csak szoláris hatásokkal magyarázható, amelyek azonban nem oly világosan és közvetlenül jelentkeznek, mint azt régebben feltételezték. Közben azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy az időjárási helyzetek a legváltozatosabb módon a legkülönbözőbb elemekből és hullámzásokból alakulnak ki s ezeknek az összetett egymásrahatásoknak a törvényét képlettel kifejezni nem oly egyszerű, mint az égitestek mozgásának törvényeit. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy némely hidrometeorolőgiai jelenség mérőszáma, hullámának hossza a napfoltperiódust vagy annak felét megközelíti. Különösen a hónapokra vagy évszakokra szóló előrejelzéseknél további alapul szolgálhat az általános időjárási helyzet tudományosan igazolt, az esztendő meghatározott szakaszaiban jelentkező fennmaradási és ismétlődési hajlam. A legfontosabb, máig is érvényes szabályokat a világ különböző nagy tájegységeire, köztük Közép-Európára Ваш a gyakorlati alkalmazás céljaira foglalta össze, utalva arra, hogy az általános időjárási helyzet szabályos voltáról csak akkor lehet szó. lia a legalább 50 esztendős időszakaszban az eseteknek legalább 2/3-ában bekövetkezett. Itt említjük meg azt a rendkívül nagy hatást, amelyet a napsugárzás hullámzása az utóbbi esztendőkben a földi folyamatokra, elsősorban a nyári és téli időjárás jellegére gyakorol. Ez érvényes bizonyítéka s elfogadható fizikai magyarázata annak, hogy az időjárás lefolyásában vannak bizonyos törvényszerűségek s léteznek hullámzások, így a fenti okfejtés elfogadható a vízszállítás hosszútávú előrejelzésének a kritikai alapjául is. Véleményünk szerint következetesen járunk el akkor, lia a különböző nézetek évtizedes összecsapása után ma már abból indulunk ki, hogy a száraz és nedves időszakaszok ismétlődése nem a véletlen műve, hanem meghatározott szabályoknak alávetett olyan folyamat, mely módot ad az extrapolálásra is. Az időjárás szigorú törvényszerűség szerinti alakulásának fizikai magyarázatára irányuló törekvésekkel együtt jár az az igyekezet, hogy a geofizikai idősorokban mutatkozó véletlen jellegű és szabályos ingadozások szétválasztásának matematikai kritériumát is megállapítsák. Mivel a vízhozam-, csapadékés hőmérsékletértékek hosszú sorának eltérései majdnem fedik a hibaelméletből adódókat, sokan az általános jó időjárási helyzet alakulását véletlennek minősítették, de közben elsiklanak a felett, hogy egy idősor egyszerű adathalmazként 3 Vízügyi közlemények