Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

3. füzet - VII. Kisebb közlemények-Ismertetések

:400 Kisebb íközlemények A vízmérőhelyben 30 fő dolgozik s naponta átlag 35 — 40 db kismérőt, valamint 10 — 15 db nagy mérőt tudnak javítani. V Műanyagalkatrészeik is vannak, de jobban szeretik a rezet, mivel a gyorsan forgó fogaskerekek idő előtt kopnak. A mérőfajtákat városonként tipizálták s egy-egy nagy város javítja a hasonló típushoz tartozó kisebb városok mérőit is. Az alkatrészeket részben maguk állítják elő. Drezdában nedvesen futó mérőket használnak. Érdekes a hitelesítési rendszerük. A mérőket 2 évenként vízmérő aknában házilag ellenőrzik közbeiktatott keringődugattyús hitelesített mérők segítségével. Ezt az ellenőrzést még egyszer ismétlik s így csak kb 6 évenként kerül a mérő a műhelybe. A hibahatár náluk is ± 2%. Csak a'kis mérőknél alkalmazzák ezt a helybeli ellenőrzést, még a nagy mérőket évenként hitelesítik. Természetesen, ha időközben nagyobb pontatlanságot észlelnek a kis mérőknél, nem várják meg a 6 évet. A hitelesítő állomáson a kis mérőknél az érzékenységi próba alkalmával 10 db-ot fognak össze. A fogyasztások leolvasása kis mérőknél 2 havonkint, nagy mérőknél havonként történik. A mérőknek a fogyasztóhelyen történő ellenőrzéséhez 17 főt alkalmaznak. A javítóműhely a hatalmas üzemet tekintve aránylag nem nagy. Ennek az a magyarázata, hogy nagyobb gépeknek komoly javítását nem ők, hanem szakvállalatok végzik. TMK rendszerükben a szivattyúkat évenként szétszedik, megvizsgálják, de a javítást kiadják különleges vállalatnak. Nagyobb tengelyek tömszelence kopásának javításánál alkalmazzák a fémszórást is, míg kisebb tengelyeknél gazdaságosabbnak tartják az új tengely készítését. Raktáruk két részből áll: anyag és építőgép raktárból. Ez utóbbiban a munkából behozott gépeket azonnal átvizsgálják s a kisebb igazításokat maguk elvégzik, míg nagyobb javítás szükségessége esetén vagy a szakjavító vállalathoz, esetleg sajál műhelybe küldik azt. A munkavédelemre, balesetvédelemre igen sokat adnak. Külön mérnököt és hozzátartozó .osztályt alkalmaznak erre, aki közvetlenül az üzemvezetőnek (náluk így nevezik az igazgatót) tartozik felelőséggel. Havonként szigorú előírások és próbák alapján vizsgálják meg az építőgépeket, csigákat, csörlőket, sőt köteleket, láncokat is s ezekről jegyzőkönyvet, kartotékokat vezetnek. A telepeket általában két oldalról ellátják villamosenergiával. Náluk is villamos menetrend alapján dolgoznak, szerződést kötnek, s alapdíj, áramdíj, csúcs és cos ч> felár alapján fizetnek. A cos <p norma 0,85, melynek elérése érdekében sok helyen láttunk beépített kondenzátort. A főbb telepekre vonatkozóan az 1959-ben energiafelhasználás és önköltség az alábbiak szerint alakul: Energia felhaszn. kWö/m» Energia költség Dpfennig/m* Önköltség DM/m

1 Coschütz 0,02 0.06 0.03 1 losterwitz 0.47 1.8 0.07 Saloppe Tolkewitz 0.34 1.2 0.05 Az természetes, hogv^ Coschützben a legolcsóbb a víz, ahol nagy mennyiség gravitációsan termelődik. Érdekes viszont, hogy a talajvízdúsítással dolgozó Ilosterwitz önköltsége csak 40%-kal több, mint a másik két telepé, melyek csak parti szűréssel működnek. Ennek az a magyarázata, hogy Hosterwitz termelése jóval több a másikakénál, s így a tulajdonképpeni többletköltség jobban eloszlik. A vízdíj 25 dpfg/m

3 Nem érdektelen arról is beszámolni, hogy a telepeken és mindenütt, amerre jártunk nagy rend, tisztaság uralkodik. A nagy telepek részben parkirozottak, részben pedig gyümölcsösnek használják őket. Ä gépházak belülről csempézettek, a padlókat pedig általában mozaik lapburkolat fedi. Megemlítendő még, hogy a vállalat létszáma 960 fő, melyből a csatornarészlegnél mintegy 160, a saját tervező részlegnél pedig 50 fő dolgozik. Általában munkaerőhiánnyal küzdenek, s főként emiatt is kénytelenek voltak automatizálni.