Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

3. füzet - VII. Kisebb közlemények-Ismertetések

Bulkai J.: Drezda vízellátása 395 Dx-ezda felé azonban nem innét, hanem egy másik nagyobb kiágazáson át áramlik a víz, mely mindjárt Klingenbergnél vízerőművet táplál. Ez az erőmű a gáttal, tározóval együtt nem tartozik a vízmű tulajdonába. Míg Coschützbe ér a víz, Klingenberggel együtt 3 vízerőművet táplál, melyek közül csak a középsőt, Dorfhaint üzemelteti a vízmű. Az előző műtől a völgyeken ál csöveken, a hegyekben alagutakon keresztül folyik a víz a dorfhaini telepet megelőző magaslati aknába. Innét 74 m eséssel folyik a víz a 2 Francis-turbinával és aszinkron generátorokkal felszerelt erőműbe. A turbinák víznyelése szabályozhatóan 1.200 l/s-ig fokozható. Azért választották e telepeknél az aszinkron generátort, mely tulajdonképpen egy szinkron fordulat felett forgatott rövidrezárt aszinkronmotor, amivel ezt a hálózatra kapcsolva nem kell szinkronizálni, tehát üzeme egyszerűbb. Periódusszáma ugyanis a hálózatéhoz igazodik, melyre máshol szinkrongenerátorok dolgoznak. Szabályozóberendezésre csak a turbinánál van szükség, ahol az álló lapátok állítását akár váltó,- akár egyenáramú motorral Coschützből táw zérlés által, vagy szükség esetén kézzel lehet elvégezni. Egyenáramot a váltóáram teljes kimaradása esetén használnak az energiatörő berendezés indításakor, amikor a turbina előtti lolózáral motorral kell lezárniok. Az egyenáramot saját nagy akkumulátor telepükről kapják, melyet váltóárammal táplálnak, de van egyenáramot fejlesztő vízturbinájuk is. A víz ezután még egy erőművön keresztül ér a cossmannsdorfi aknáig, ahonnan 9 km hosszan 1 m átmérőjű csöveken át jut Coschützbe. Eredetileg 2 m átmérőjű csöveket szerettek volna beépíteni, de a háború utáni időkben az anyagellátás miatt ez lehetetlen volt. Ebben a nagy aknában van lehetőség a coschützi tolózár lezárásakor a kosütés elkerülése érdekében a befolyó víz szintjének emelkedésére. A 9 km-es csővezeték túlnyomó része acél, míg kisebb része előregyártott vasbeton. A vasbeton csövekkel nincsenek megelégedve, mivel kötésük nem megbízható s hiba esetén javításuk rendkívül nehéz. Érdekes tapasztalatot szereztek a vízmű alkalmazottai ennél a csővezetéknél nevezetesen azt, hogy 10 évi üzemeltetés után ugyanazon esés mellett a vízhozam 25%-kal, esetükben 20.000 m

3/nap-pal csökkent. Először azt gondolták, hogy talán az építés alatt valami idegen test maradt a csőben, melyre fokozatosan mind több anyag ragadt. Ezt a nyomásmérések nem igazolták. Azt azonban észrevették, hogy a távvezeték egyes magasabb pontjain, — annak ellenére,hogy a csővezeték eleje és vége közt 15 m szintkülönbség van — a tolózárak tömszelencéjén, stb. keresztül a vakuumhatás következtében levegő került a csővezetékbe, mely légzsákokat alkotva fojtást idézett elő. E hibát kiküszöbölve valami eredményt értek el ugyan, de nem akarták elhinni, hogy a fő ok a csővezeték belső, bitumennel bekent falára 4 — 5 mm vastagon lerakódott vas- és mangánoxidokat tartalmazó bevonat volt, mely nem simán, hanem — feltehetően a rémoldatokkal táplálkozó algák csomópontjai helyén — erősen rücskösen telepedett meg s a csősúrlódási tényezőt igen erősen megnövelte. Házilag szerkesztettek ezután egy csőgörényszerű szerkezetet, mely a 45°-os ivekben is tovább tudott mozogni csuklós szerkezete folytán. A tisztítószerkezet továbbításához 5 m v.o. nyomás elegendő volt s a kb 9 km-es utat az 5 óra alatt tette meg. (Közben ugyan elakadt néha a tolózáraknál, amikor a szerkezeten igazítani kellelt.) Coschützben a vizet tulajdonképpen csak tisztítják, mivel oly magasan fekszik, hogy onnan a mintegy 85.000 m

3/nap tisztított vízmennyiség gravitációsan megy a város, illetve a hatalmas tárolómedencék felé. Itl van azonban az egész vízműrendszer központja, ahonnan távirányítással indítják, vagy állítják le a 30 továbbemelő telepei. Ide futnak be a telepek es tároló műszereinek jelzései s jelenleg szerelik a városi hálózat fő tolózárainak távirányítású működtetéséhez a kapcsolókat és relékat. Az óriási vezénylőteremben állandóan ketten teljesítenek szolgálatot, akik irányítják a város vízellátását. Az aránylag nagy, esetleg néhány 100 lóerős villamos motorokat azért lehet távindítással üzemeltetni, mivel rövidrezárt és nem esúszógyűrűs kivitellel készülnek. Náluk ugyanis az energiaszolgáltatás fejlettsége és bővebb méretezése folytán ez lehetséges. A szivattyúkat ugyan tolózárral ellátták, de távindításkor azok a visszacsapószelepek segítségével indulnak. A 30 telepet csak 2 fő tartja karban, akiknek kötelessége naponta végigjárnia a telepeket s ott a csapágyakat, tömszelencéket, stb megvizsgálni és szükség esetén rendbe tenni. E telepre futnak be a város különböző helyein a főbb csővezetékbe beépített csőtörésjelző berendezések jelzései is. Ezek tulajdonképpen mérőperemek, melyek egy megállapított max. vízsebességnek megfelelő nyomáskülönbség felett jeleznek.