Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

3. füzet - VII. Kisebb közlemények-Ismertetések

:372 Kisebb íközlemények rel végrehajtott fektetési megoldás a legmegfelelőbb. Nagy előnye a fektetési módnak, hogy a munkaárokban" a hegesztések száma nagy mértékben csökkenthető, s ezzel a belső szigeteléssel járó nehézségek elmaradna'k. Nagy előnye továbbá a fektetés gyorsasága, ami elsősorban a lánctalpas mozgó daruk alkalmazásának köszönhető, mivel a beemelő berendezések saiát lábukon könnven mozognak. A fenti ismertetett fektetési módszer alkalmazásának előfeltétele a megfelelő gépesítés biztosítása. Mind a hegesztéseket ellenőrző vizsgálatok, mind a nyomáspróbák eredményei azt mutatták, hogy a kivitelezőnek a nagyfontosságú hegesztési munkák jó elvégzéséhez szükséges megfelelő hegesztő szakemberei megvoltak. Fektetéssel kapcsolatban a csővezetéken horpadás nem fordul elő. Mint érdekességet említem, hogy a 18 + 24 szelvényben levő kisebb patak keresztezésnél előkészített több km hosszú csövet egy rendkívüli zápor árvize, mely a szomszédos hidat tönkretette, a csővezetéket elvinni ugyan nem tudta, de több helyen behorpasztotta. A sérült részeket természetesen'ki kellett vágni és a csővonalat kijavítani. A víztávvezetéket a tervekben előírt nyomással (29 és 25 att) az egyidejűleg fektetett több km-es csőszakaszoknál egyszerre, a munkaárokban fekvő csővezetékeken próbálták ki. A csővezetékeket nyomáspróba után főleg a reggeli és esti órákban temették be. A cső körül a földet kézi erővel tömörítették, a többi földet földgyalúval töltötték vissza. A csővezeték fektetésénél a munkálatok ütemét a külső szigetelő berendezés (tekercselőgép) teljesítménye szabta meg. Az árokásógépes földmunkánál a fektetés napi előrehaladása 300 fm volt. A víztávvezeték mentén tervezett utat nem építették meg. A kivitelezőnek voltak megfelelő terepjáró és lánctalpas járművei, melyekkel az építés lebonyolítható volt. A távvezeték fenntartási és javítási munkákat ugyancsak lánctalpas terepjáróval kívánják elvégezni. Az út elmaradása következtében az egyik patak feletti hídra függesztés helyett meder alatti átvezetés készült a csővezeték víztelenítési lehetőségének biztosításával. A munkákat két részben patak eltereléssel végezték. A másik áthidalás patak felett terv szerint készült (6. ábra). A szerelvényeket (tolózárakat, légtelenítőket, leürítőket) a tervezett vasbeton aknákba építették be. A főútvonal alatti keresztezést átfúrással építették az útügyi szervek által jóváhagyott védőcsővel. A vasút alatti átvezetés ugyancsak műtárgv védelme alatt történt. A távvezeték nyomvonalát a töréspontokon elhelyezett jelző oszlopok rögzítik. A kivitelező a távvezetéket 1959 év végén és 1960 nyarán építette meg. A csővonalat kb. 80%-ban már f959-ben lefektette, a további részt és a műtárgyakat 1960 nyarán készítette le. A víztávvezetékhez csatlakozó nagynyomású szivattyútelep a beletervezett szivattyúkkal és lengéscsillapító légüstökkel ugyancsak elkészült. A csúcsponti medencéből az egyik 1500 m

3-es medence épült meg. A tartaléktároló medencekből ugyancsak egy kész. így a távvezeték üzemeltetése 1960 november havában elkezdődött. A vízművet a csúcsponti medence vízállás távjelzése alapján telefonon kívül rádiótelefonnal az Erőmű központjából a vízműirányító (diszpécser) irányítja. A vízhozamot a nagynyomású szivattyútelepen és az ipartelepre érkezésnél Venturicsövek mérik. Utóbbit a vízműirányítóhoz vezető távjelzővel szerelik fel. Idő-