Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

1. füzet - II. Szitkey László: Üzemeink, közintézményeink vízellátása és szennyvízkezelése

Üzemeink és közintézményeink 31 Az üzemek természetes törekvése, hogy minőségi igényüknek megfelelő vízkészletből fedezzék szükségletüket, mert a víz kezelése (tisztázása) emeli az üzemköltséget. Ezért a lágy vizet igénylő hűtési célokra általában felszíni vizet használnak. Felszíni vízkivétel esetén ritkán kerülhető el a víz felhasználás előtti kezelése, elsősorban a durva hordalék leülepítése. Ezenkívül legelterjedtebb ipari vízkezelési eljárás a lágyítás, elsősorban réteg- és mélységi vizek felhasználása esetén. Iparvidékeinken általában csak karsztvíz szerezhető be, ennek keménysége 20—25 nkf, ezért ezeknél az ipartelepeknél a vízlágyítás jelentős termelési költségtöbblettel jár. A beszerzett víz felhasználása Az üzemek és közintézmények által beszerzett vízmennyiség felhasználása a rendeltetésszerű műkpdésnek megfelelően igen sokféle célra lehetséges. Ipari üzemekben a vízfelhasználás túlnyomó többségét a hűtővíz teszi ki. (A 6,6 millió m

3/nap hűtővíz az összes ipari célú vízfelhasználás 80%-a). Hűtővizet csaknem minden iparág nagy mennyiségben igényel. Legmagasabb a hűtővízfelhasználás aránya az összes ipari vízhasználathoz viszonyítva a villamosenergia-termelő üzemeknél: 96% (5,1 millió m

3/nap) és a kohászati műveknél: 89% (952 000 m

3/nap), magas még a vegyiparnál: 76% (329 000 m

3/nap) és a gépgyáraknál: 67% (napi 103 000 m

3). Viszonylag kevés hűtővízre van szüksége az építőanyagiparnak (5500 m

3/nap, 37%) és akön nyűiparnak (22 000 m

3/nap, 40%). A hűtővízen kívül jelentős mennyiségű ipari vízhasználatot jelent a kazántápvízszükséglet. Ez a közlekedési (vasúti) üzemeknél a mozdonyok vízvételezésének biztosítása következtében a vízfelhasználás többségét képviseli. Áztató- és mosóvízszükséglet nagyobb tömegben a könnyű- és élelmiszeriparnál jelentkezik, míg a gyártmányok előállításához közvetlenül elsősorban a vegyiparnál és élelmiszeriparnál használnak fel sok vizet. Hasonló célokra szolgál a víztermelés többsége az építőanyagipar épületelemgyártó üzemeiben és az építőiparnál is. Számottevő végül az ipari melléktermékek (pl. salak), továbbá készgyártmányok (pl. betonelemek) locsolására felhasznált vízmennyiség. A kommunális üzemeknél a fürdővíz használat, a szociális intézményeknél (kórházak, klinikák) a gyógyászati és higiéniai célokra felhasznált vízmennyiség jelentős. Víztárolási létesítmények A begyííjtött adatok mind a magaslati, nyomáskiegyenlítő feladatot is betöltő medencéket és víztornyokat, mind az alacsonyszintű, kizárólag tartalékolási célokat szolgáló medencéket magukban foglalják. Kiterjedt a felmérés a rendszerint egyben hűtésre is használt tavakra is. A medencék és víztornyok együttes tározótérfogata kereken 310 000 m

3, a napi maximális víztermelés 7%-a. E térfogat 85%-át jelentős részében nyitott, alacsonyszintű vasbeton, illetve betonmedencék képviselik. A víztornyok együttes tározó térfogata 46 000 m

3, ennek közel fele a közlekedési üzemeket szolgálja. A tározótavak összes hasznos térfogata 3,3 millió m

3, túlnyomó része (2,1 millió m

3, 65%) az erőművek kezelésében. Számottevő még a tavak befogadóképessége a vas-, acél- és fémgyártásnál (kohászati üzemekben, 0,4 millió m

3, 13%). A könnyű és élelmiszeripari üzemekben kis tavak, az építőanyagiparnál általában anyaggödrökben összegyűlt víz szolgál tározásra.