Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

3. füzet - V. Szakváry Jenő: A borsodi vízellátási rendszer

A Borsodi Vízellátás rendszere 325 kifolyós és 20%-os közműves ellátást (középületek, vendéglátóipar, stb.) kell figyelembe venni. Azoknál a településeknél, ahol a közműves lakásépítési program jelentős, mindig az előirányzott új lakások számának megfelelő mértékben vették számításba a közkifolyós és közműves ellátandók számarányát. Ilyen települések: Kazincbarcika, Sajószentpéter, Edelény, Ormosbánya, Rudabánya, Rudolftelep, illetve Ózd és Putnok. Vannak ezen kívül olyan települések, ahol, a bányászat következtében a régebbi bányakolóniákban emeletes épületek vízellátásáról kell gondoskodni. Ilyenek Izsófalva, Ellabánya, Felsőnyárád, Feketevölgy, Alberttelep, SajókazaSólyombánya, ill. Aszóbánya. A lakosság közműves vízfejadagját gyakorlati tapasztalatok alapján a) Kazincbarcikán, ill. Ózdon 150 l/fő • nap és b) egyéb településeknél 100 l/fő • nap átlagértékben, ill. csúcsfogyasztásnál 50%-kal növelt értékben állapították meg. Közkifolyós ellátásnál 50 l/fő • nap a számításba vett fejadag, azonban itt napi csúcsértéket nem vettek figyelembe. A települések jellegétől függően — mivel a legtöbb helyen még állatitatásra alkalmas vízhozamú és vízminőségű ásott kutak sincsenek — a számosállatok vízfogyasztására kisebb vízigénnyel szintén számolni kellett, mégpedig együttesen a három időszakban (1960, 1965, 1980) 51, 135, valamint 221 m

3/nap, illetve az ózdi rendszernél 6, 15 és 60 m

3/nap vízmennyiséggel. Minden településnél — jellegük és fontosságuk szerint — kisebb-nagyobb mértékben ún. kommunális ellátásra (középületek, közintézmények, vendéglátóipari üzemek, bolt- és üzlethálózat, helyi ellátást biztosító iparok: mint tejipar, szikvízüzem, szeszgyár stb.) külön kellett vízfogyasztást számításba venni. Az ilyen jellegű vízfogyasztóknál a napi csúcsérték az átlagfogyasztás 30%-kal növelt értéke. Külön kellett felmérni a közlekedési építmények várható vízfogyasztását, mivel részben kimondottan ivóvízről van szó, másrészt helyi víznyerési lehetőségek hiányában, vagy erősen gazdaságtalan helyi víztermelés miatt célszerűbb ezeket is az egységes vízellátásba bekapcsolni. A bányakolóniák és települések fürdő- és strandigényei jelentős mennyiséget tesznek ki, így egyedi bejelentések alapján kellett ezeket számításba venni. A regionális vízművek területén fel kellett mérni azokat az ipari üzemeket,. melyek minőségi vizet igényelnek és gazdaságtalan, vagy műszakilag lehetetlen lett volna egyedi vízműveket ezek céljára kiépíteni. így Kazincbarcika-Berente, illetőleg Ózd térségében helyi ivó-, vagy minőségi iparivíz beszerzési lehetőség nincsen. Külön kell említést tenni a Rudabányai Ércdúsítóról, mely az ún. Wintertáróból gondolta iparivíz szükségletét fedezni, pár év alatt azonban egyrészt annyira lecsökkent a felhagyott bányatárókra ráfúrt kutak vízhozama, hogy a tervezett mennyiség 10%-át sem tudják biztosítani, másrészt a víz annyira vasas, hogy ipari célra történő felhasználás esetében is vastalanítani kellene. A Bódvamenti vízkivétel lehetséges, azonban itt is jelentős vízkezelésre lett volna szükség, tehát így a regionális vízmű hálózatán keresztül fogja kapni a kívánt vízmennyiséget. A felmért és bejelentett minőségi ipari- és ivóvíznél napi csúcsértéket nem vettek figyelembe. Külön meg kell említeni az egyes víztermelőtelepeknél a vízkezelésből adódó üzemi saját vízszükségletet. Ilyenek pl. Borsodsziráki vízműnél a vas- és manán-