Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)
3. füzet - III. Starosolszky Ödön: A hullámzás hidraulikája
310 Starosolszky Ödön 8. Ncliány különleges hnlláinzásvédelini mu Érdemes megemlékezni néhány különleges műről, amelyeket a külföldi gyakorlatban alkalmaztak. A kikötők hullámtörő gátjainak csúcsához, a kikötők bejáratához javasolják a rezonátor medencéket, amelyekben az egyes medencék a különféle hullámhosszúságú hullámokra rezonálnak [9] (19a ábra). A partfalakba épített hosszirányú csillapító medencében a víz áll ellen a hullámzásnak (19b ábra). A fenékküszöb a hullámot megtöri, illetve sekélyvízivé alakítja, még ha utána ismét nagyobb, a hajózáshoz szükséges vízmélység következik is. Újabban kísérleteznek nagy sikerrel a költséges, de igen jó csillapítást eredményező pneumatikus módszerrel [10]. A fenéken elhelyezett csövekből kiáramló nyomás alatti légbuborékok olyan áramlást indítottak felfelé, amely növeli a hullám meredekségét. Ha a hullám meredeksége, a hullámmozgás és a hossz viszonya 1/ 7-re növekszik, a hullám magától megtörik és energiájának egy része turbulencia révén felemésztődik. A tengerparti falaknál terjed a „megosztott fal" módszer, amely tulajdonképpen egy mesterséges porozitásnövelő. A függőleges és szilárd partfal elé oszlopsor kerül. Az oszlopok közötti hézagon a víz beáramolhat, mint a porózus anyagba. Az oszlopok közötti távolságnak és az oszlopok és a hátsó fal közötti távolságnak azonban bizonyos arányban.kell lennie. Az erre vonatkozó kísérletek eredményeit a 19d ábrán mutatjuk be. Érdemes rámutatni, hogy l/L = 0,5 környékén különösen nagy lesz a belső falnál a felcsap ódás, tehát a kedvező Z/L~0,2—0,4, illetve más okból a o/Z < 0,25 viszonyszám. Hasonló elven működő elő-hullámtörőkkel napjainkban folynak kísérletek [9]. Ezekre vonatkozó hidraulikai törvényszerűségek megállapítása részben még további kísérleteket kíván meg, részben a meglevő eredmények ismertetése meghaladná tanulmányunk kereteit. A partra csapódó hullám nyomásának számítására szovjet kutatók eredményei alapján V. Nagy Imre [11] adott közre képleteket. E helyütt csupán M. A. Gouda [12] vizsgálatainak eredményeit ismertetjük, amelyek segítségével függőleges partfalra ható hullámnyomás egyszerűen a közreadott ábrák alapján számítható. Az egyszerűsítő feltevések szerint a legnagyobb hullámnyomás a nyugalmi vízszínnél alakul ki (20. ábra), éspedig ngyanebben a pillanatban, a legnagyobb nyomás felléptekor a hullám-felszín magassága a nyugalmi vízszín felett 9. A hullámnyomás (18) (19) Az egyenletek adta összefüggést a 21. ábrában tüntettük fel. A szabad felszínen fellépő hullámnyomást az elmélet szerint egy meglehetősen bonyolult képlettel számíthatjuk, amelyen alapul a 22. ábra.
